Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Volt egyszer egy Diplomataház
Talán sokak által ismert tény, hogy 1944 decemberében ez a Nagyboldogasszony (Mátyás) templommal szemben álló három lakóépület a szovjet aknatalálatoknak köszönhetően annyira megsérült, hogy 1948-ban le kellett bontani.
Mivel ez a terület a Várnegyed legexponáltabb pontja, így a Diplomáciai Testület Ellátó Iroda (DTEI) óhaja alapján a fogíjra egy olyan vendégházat akartak felépíteni, amely egyrészt kiszolgálja a hazánkba érkező másod- és harmadvonalhoz tartozó külföldi diplomatákat, illetve „megfelelő regenerálódást biztosít” a külhoni szolgálatról visszarendelt magyar külügyéreknek is. A kezdeti elképzelések szerint az emeletek a külszolgálat, a földszint pedig az Idegenforgalmi Hivatal kezelésébe került volna.
Az 1962-ben meghirdetett nyilvános tervpályázatot a Középület Tervező Vállalat (KÖZTI) két munkatársa, Jánossy György és Laczkovics László építészpáros nyerte meg.
A tervezők egy olyan épületet terveztek meg a szabálytalan telektömbre, amelynek lépcsőzetes kialakítása kicsit hasonlított az mezopotámiai zikkuratokra és a gótikus templom támpillérjeire is.
A régészek kimutatták, hogy a középkorban egy szűk sikátor húzódott az Alabárdos étteremnek is helyt adó szomszédos épület oldalában, így a Jánossy–Laczkovics-páros visszaállította ezt az egykori utcácskát – ahol a kiásott középkori maradványokat beépítették a tűzfalba. A huszonhat szobás Diplomataházat 1971 és 1981 között építették fel. Szintén ekkor avatták fel az ingatlan térre néző homlokzata előtt Makrisz Agamemnon görög származású szobrász Kürtös hírvivő című alkotását.
Lázár György miniszterelnök regnálása alatt a Diplomataház híres-hírhedt szerelmi fészekként működött.
A nyugati blokkba tartozó államok másodvonalbeli politikusait, valamint a Világbank (IMF) képviselőit sokszor invitálták magyar vendéglátóik ebbe az épületbe egy kis éjszakai lumpolásra. Természetesen a hírszerzés nemcsak bepoloskázta a szobákat, hanem olyan női ügynököket is szolgálatba állított a nép nevében, akikkel kompromittáló erkölcsi akciókat is végrehajthatott a külföldi politikusokon, bankárokon. Levéltári dokumentumok alapján az 1981-ben megkapott IMF-hitelt az itt tevékenykedő belügyi lányoknak köszönhetjük.
A rendszerváltás után az Ámor-házként is ismert sarokház háromcsillagos szálloda lett. A Burg hotel huszonegy évig működött a falak között, majd az épületet 2019-ben megvette a Magyar Nemzeti Bank ingatlankezelője, a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány (PADME), amely a bontás mellett tört lándzsát. Bár az épületet több szakmai szervezet, fórum és építész helyi és fővárosi védelemre javasolta, a kormány a hangos tiltakozások ellenére nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek minősítette a beruházást – és megengedte a sarokház lebontását.
A PADME a telekre egy olyan konferenciaközpontot (PAKK) vizionált, amely mellett elfér egy kávézó, az előadók szálláshelye, illetve az alapítvány iroda-, oktatási és kulturális centruma is. A tervezési munkálatokra felkért Reisz Ádám építész vezette RAPA Architects ekkor javasolta: úgy építsék vissza a háború előtt itt állt három lakóházat, hogy azok ne csak az alapítvány igényeinek feleljenek meg, hanem a Diplomataháznál koherensebben illeszkedjenek a vári szövetbe.
A tavaly publikussá vált tervek szerint azonban nem beszélhetünk a régi épületek visszaépítéséről vagy azok pontos rekonstrukciójáról.
A különösebb építészeti és építéstörténeti jegyekkel nem rendelkező házak csak részlegesen kapják majd vissza kulisszahomlokzataikat. Jó példa erre, hogy az egykori Szentháromság tér 7. szám alatti Érczhegyi-bérház azért nem kapja vissza második emeletét, hogy szintkiosztásával jobban passzolhasson a szomszédos, Országház utca 2. szám alatti lakóház tagozataihoz.
A Pallasz Athéné szobrával egykor szemben álló, kiugró sarokerkéllyel rendelkező Sadrovitz-ház egy olyan új félköríves záródású kaput kap a Szentháromság tér felől, amely sosem volt ott. A régi Városházával szemező Szentháromság utcai kétemeletes Grueber–Toroczkai-ház se az 1937-es átépítés utáni küllemét fogja megkapni, hanem az azt megelőzőt. Érdemes felidézni a díszletfalként részlegesen visszaépíteni kívánt házak múltját.
A volt Érczhegyi-bérház (Szentháromság tér 7.)
Az egykori telek helyén eredetileg két apró középkori ház állt, amelyek közül a délebbit a Mátyás-templom gondozását is viselő domonkos nővérek birtokolták. Ezek az ingatlanok az 1686. évi ostrom során annyira megrongálódtak, hogy újjáépítésük a XVIII. század elején már barokk stílusban történt meg. Az eredetileg 93-as és 94-es házszámmal ellátott épületeket 1824-ben úgy építették egybe, hogy házszámozásukat meghagyták.
Érdekesség, hogy míg 1848 márciusában az Országház utcához közelebb eső házrészben a Királyi Erdészeti Hivatal egyik meghatározó alakja, Hüber Jakab erdőmester élt, addig a déliben a híres-neves dr. Christen Ferenc városi főorvos.
Érczhegyi Ferenc udvari könyvkötőmester és felesége, Ott Mária könyv- és papírkereskedő 1865-ben vette meg a két házhelyen elterülő házat. Ők ebben az évben csak annyit tettek, hogy Molnár Samu asztalos segítségével egy kirakatot alakítottak ki a homlokzaton, ahol az öreg könyvkötészeti munkásságát reklámozták. Érczhegyi úr már régi Budai Lövészegylet főlövészmestereként is tevékenykedett, amikor 396 négyzetméter alapterületű tulajdonára egy újabb szintet emeltetett.
Az 1870-ben átadott emelet terveit Bárczy Imre építész készítette, aki ekkor formázta egységes, historizáló arculatúra a homlokzatot. Ekkor került díszkút is a belső udvar mértani közepére.
A bérházban leginkább irodatisztek, pénzügyi- és honvédelmi minisztériumi dolgozók, valamint hivatalnokok éltek. A nevesebb lakók között tartották számon 1894-től dr. Jancsó Benedek történészt, publicistát, főgimnáziumi tanárt, akinek főbb művei a kisebbségpolitikai és a nemzetiségtörténeti írások voltak. Akadémikusként többek között ő jegyezte a Román irredentista mozgalmak története és Erdély története című szakkönyveket is.
Az ő szomszédja volt Szentmiklóssy Béla színész, elismert bonviván, Szabó Géza királyi tanfelügyelő, illetve a híres Ruszwurm cukrászdinasztiához tartozó Károly, aki századosként szórta a cukrot a kávéjába a Honvédelmi Minisztérium kantinjában. Szintén a jellegtelen küllemű, tucathomlokzattal rendelkező bérház lakója volt a későbbiekben Degel Frigyes mérnök, budavári orgonista, báró dr. Natorp Tivadar jogász, a Pénzügyminisztérium főtanácsosa, aki számos könyvet írt a dohánypiac szabályozásról, megadóztatásáról, illetve, hogy miért rossz ízű a pesti szivar. Őt jóval később a kommunisták Jászkisérre telepítették ki.
Szintén itt élt Szabó Vladimir pedagógus, jelentős festőművész, grafikus és könyvillusztrátor. A […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
