2021. április 11., vasárnapMa Leó napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 358,00 Ft | USD: 301,00 Ft | CHF: 325,00 Ft
2021.04.11. Leó Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 358,00 Ft | USD: 301,00 Ft | CHF: 325,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Élet a vulkánon: a Szent Anna-tó regéje

Hirdetés

Élet a vulkánon: a Szent Anna-tó regéje

Nincs Szent Anna-tó Tusnádfürdő nélkül, és ez fordítva is igaz. A vulkán tövében hosszan nyúló városka időtlen szimbiózisban van a hegyekkel. Itt minden a vulkánról szól, itt minden olyan lomha, mint a mackók és emberek, akik a rengeteget lakják.

Gyerekkoromban talán a mesék olvasása közben volt ilyen érzésem, hogy minden örök, semmi nem változik, illúzió az idő. Szerintem ez azért van, mert annyira belesimul Tusnádfürdő a vulkánba, illetve annyira közel van ahhoz, hogy annak ritmusa nyomja rá bélyegét az itt bolyongó lelkekre. A völgyet bezúgó víz, az Olt csak bucskázik át a köveken, bár nagy, hosszúra nyúló telek vannak errefelé, a jég is csak olykor tudja megzabolázni a kanyonban kacskaringózó, sebes vizet. A kortalan örökzöld fenyők mintha csak úgy düledeznének le az ormokról folyvást, susogva, mint némely huzatos, ódon villa a város peremén, csak állnak bele a megmásíthatatlan egyszerre múltjövőbe. A hegyek pipálnak eső után, hó után, hajnalban, sötétedéskor, szinte mindig barázdázza ködcsík a vulkánt, mint füzetlapot átitató tintafoltot, akkor is odaképzeled, ha már a huszadik oldalon, régen elhalványult. A Göncöl és a Tejút is mint valami komponált díszletelemek a „Székely fonó” című Sütő András-darabban, állandó ékei a katlan egének, mintha csak három-négy képzeletbeli centit mozdulna évszakonként a világűr-installáció: 

vezesd még egyszer… Csillagösvényen…

Hirdetés

– talán innen eredhet a székelyek szent imaéneke is. Bábeli csivitt hajnalhasadáskor és a macskakövek közt, délben eret vágó hólébarázdák keresik a szurdok felé az utat, a nagy gyűjtőt, amely bevinné majd a tengerhez a gyámoltalan, itt-ott még jégkásás vízcsíkokat. Csalán-, fű-, bodzaillat reménye az orrban, hátha jönne már a kikelet, de márciusban is még mindig több a talp alatt csikorgó hó és fagyretesz a vulkán oldalán, amit a didergő fagyos hajnalok hoznak le, az ormokról jégbe zárva a völgyet, tetszhalott hónapokra ítélve azt.

Ettől itt állandóan minden, mindenki, mindig ráér, olyan ez, mint a kubaiak mánjánája (szinonimája a ráérőnek). Mint amikor a fosztosmedve együgyűen együtt eszik a kóbor kutyákkal, a vaskos konténert játszi könnyedséggel csak úgy odébb gurítja, íme, tálalva, showtime, kattoghat a fényképezőgép, attrakció, szenzáció és véget nem érő csendben áll itt az idő. Olyan egyszerű természetességgel, mintha mindig is így lett volna az ember, a szemete, a medve, a kutya egy kelletlen diszharmóniában, mint valami B kategóriás dokumentumfilmben. Manjana – holnap, majd, osztán, rejaér – székelyül ezt jelentheti, avagy olyan, mint az aggyonisten!

Mondják itt ezt búfelejtős poharazgatásokkor, kora reggeli örömtalálkozásokkor, hazatéréskor, kaszaverés után, lámpaoltáskor, elváláskor, tartozástörlesztéskor: aggyonisten. Igen, itt holnap kezdődik az élet.

Vulkán, vagyunk lakói – együtt, egyek

Ácsorog Joán, az oláh csángó a vulkán egyetlen kicsi boltja előtt, sodortszivar-füst hömpölyög ki száján, egybekelve a sűrűn gomolygó lehelettel. Joán ebben a fagyos márciusban is tántoríthatatlanul vágja erdeim fáit, így van megbízva – mondja a boltos menyecskének a nagydarab, faszagú csángó. Áll ott Joán a zimankósban, mundérjából kipárolgó illatához odaképzelem, maga a vulkán jött le a kicsi bót udvarára. Ilyen illat lenghetett be vagy harminc éve engem is, mikor nagyapámmal napokig erdőltem, szekérderékból medvékre lesve, kaszálószéleken botfaragva, lombos mogyorók árnyában szunyókálva őszutókon.









9

Galéria: Élet a vulkánonFotó: Datki Szabolcs / Index

S hát otthon van három gyermek s feleség, kell druzsbázni [láncfűrésszel fát vágni] me’ hát ha nem, felkopik a kicsi drágák álla. Apám es favágó vót, s nagyapám es, a dédtata es de mán nem emlékszem reja, annyit ittunk vót az egészségire, hogy az enyim majd rejament közben. Jó nekem fenn az erdőn, nezegetem a kicsi madarakot, s az őzeket, megáll az ember kezibe a fészi, olyan szépecskék, s a méltóságos nagy domnuság [uraság] az URSU [a medve], jaj, az be gyönyörű, s mindig azon jár az eszem, hogy mitől lett az akkora, az erdő cseppecske bogyóitól eisze, hát, kend, ne háborogjon na, me’t ha engemet hazaküd, jön másik favágó helyettem, s lehet olyat kűd a gazda, melyik lop es, akkor aztán búsúlhassa maga az erdeit – mondja ez a faszagú csángó Joán, magyarul, de még hogy?! Így vagyunk mi egyek együtt itt, így a vulkánon…

A vulkán és medvéi

A medve nem játék… Tartja errefelé a mondás. Tovább is van, nem mondom, helyi macsó kommersz humor… Az eleje viszont igaz. A vulkánon több a medve, mint a szúnyog; a klíma is teszi, de ha választani kellene, még ha rettegnek is behemót tenyeres-talpastól a székelyek, akkor is őt választanák lakótársul, mint a zümmögő vérszívót.

Itt nem minden medve nő nagyra, az emberi beavatkozás és a környezetkárosítás evolúciós vakvágányra taszítja ezt az igen alkalmazkodó fajt is. Legalább három – ugyanazon a fajon belüli, de életvitelét és fejlődését tekintve különböző – létforma alakult ki a barna bundások között is.

Van a fosztosmedve, amelyik már legalább két vagy annál több generáción keresztül az ember közelében nevelkedett. Kukázik, koldul, ez a kóborkutya-szint. Megfosztotta magát attól a kiváltságtól, hogy a maga ura legyen. Képes az országút mentén napokig kunyerálni, kitéve a turisták kényének kedvének, minthogy szedrésszen, amikor lehet. Ezek még télen sem alszanak, nem ritka, hogy elhagyatott esztenákon, az ember közelében húzzák meg magukat, ezek már nem vackolnak be, ébren tartja szűnni nem akaró étvágyuk.

Mondjuk, a kukákban talált műanyag és az ember szemete nem is olyan tápláló, mint a vulkán termése. Mivel dúskálhatnak „táplálékban”, ezek is szaporodnak a legjobban, ezek okozzák a legtöbb riadalmat, benne vannak a hírekben, akár nappal is benyomják a konyhaajtót, ha kiszimatolnak holmi falatot, sose bántanak embert, még a bocsos anya is előzékeny az emberrel, pedig… Aztán van a csavargómedve, amelyik bár még képes gyűjtögetni, de azért rájár az ember által, haszonszerzésből kihelyezett etetőkre is.

[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2021/04/08/elet-a-vulkanon—a-szent-anna-to-regeje/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Gyorsítópályára kellett állni – Keve Márton séf kalandjai önmaga megtalálásában

Gyorsítópályára kellett állni – Keve Márton séf kalandjai önmaga megtalálásában

Mi egy tipikus szakács-tanulópálya? Hol sajátít el szakmai ismereteket? Mikor figyelnek rá föl először? És …