Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Minden a Lenin körúton kezdődött. A Margit hídtól haladva a Petőfi híd irányába, egyre elhanyagoltabbá vált a bulvár, nevet is váltott, de hiába, szürkéllett a reménytelen szegénység. Ritkán mentem végig, valahol a Corvinnál megálltam és visszafordultam, de már ez is sok volt. Alapjáratban a Nyugatinál vagy a Majakovszkij utcánál tovább nem mentem. Volt a Royal meg az Erzsébet söröző, néhány keresztutcával korábban a Béke Szálló, Szondi söröző, aztán meg a Kéményseprő, Lúdláb és a Gong. Még közelebb a Luxor meg a Sziget cukrászda. Ez utóbbi volt a legotthonosabb. Apám a Luxorban kávézott vagy a Berlinben ebédezett, én inkább a Sziget cukrászdába vágytam.
Ha szerencsém volt, még ott értem apámat a Luxorban. A fityulás, kerek tomporú kávéscicákkal volt elfoglalva, máskor lelkes feltalálókkal, kiknek világraszóló találmányairól hallgatott véget nem érő meséket. Eközben egy marék aprót nyomott a kezembe, én pedig boldogan siettem a Szigetbe krémesért.
Fehér abroszos Európa
Most Európa bisztró néven csábítana, de hiába a színház szemben, nálunk mintha ismeretlen volna az európai nagyvárosokban szokásos, előadás utáni vacsora. A környék inkább diszkótól hangos, még az utcán is állnak. Talán emiatt sem érdemes fehér abroszos asztalokkal várni a színházi élménytől felajzott vacsoravendégeket.
7
Nem úgy, mint régen, amikor a színház mögötti kis utcában, a Művész vendéglőben együtt vacsorázgattak a frissen lesminkelt színészek, a rajongó nézők meg a pesti demi-monde. Kálmán a legnagyobb zsúfoltságban is szorított egy helyet, mindig akadt egy pótszék, egy frissen terített asztal.
Azért nosztalgiázok, mert kintről nézve a vastag hajlított fakeretbe foglalt üvegtáblák patinás párizsi vendéglő érzetét keltik. Fehér abroszos, asztali lámpás éttermet gondolnék mögé. Nappali fényben inkább olyan, mint egy elhagyatott éjjeli mulató. Kívülről alig látszik, hogy itt étterem működik.
Odabent, ha legalább hosszú kötényes, mellényes pincérek, hónuk alatt fényes tálcával, kezükben asztalkendővel állnának a vártán, de itt a vendégektől alig megkülönböztethető öltözetű, marcona kinézetű férfiak látják el a felszolgálói feladatokat. Mintha beugrók helyettesítenék a személyzetet. De szavam nem lehet, értik a dolgukat.
Azért cifrázom ilyen részletekbe menően a meglehetősen elidegenítő körülményeket, mert a veterán Nánási Lajos séf rutinos könnyedséggel készült bisztróételei bőven többet érdemelnének. A körúti színvonalat – amit isten őrizz, hogy megvető általánosítással emberi fogyasztásra csak éppenhogy alkalmasnak minősítsek. Magasan meghaladó minőségű, tisztességesen elkészített ételek rejtőznek itt a nappali félhomályban.
Háziasított paprikás csirke
Ha valaki meghirdetné a körúti gulyáslevesek versenyét, akkor rajt-cél győzelmet aratna az itteni selymes mártásra emlékeztető ízes paprikával készült, amúgy nem túl nagy adag, de annál koncentráltabb ízű ökörpofa-gulyásleves. Olyan, mint amit egy véletlenül felbukkanó nő diszkréten csábító dekoltázsának látványa képes előidézni: gyönyörködtet, de nem vadít, a kevesebb több.
Aztán ott van a könnyű kézzel odavetett csészényi szárnyas consommé, maréknyi zöldborsóval, friss, illatos, vasárnapi tyúkhús jellegű, annak nehézsége nélkül, ragyog, zsibong.
De mindezek előtt a pisztáciás borjúpástétom végre a nagy magyar pástétomsivárságban szaftos, mozaikos, valódi, a pástétomvizsgán könnyedén csillagos jegyet elérő készítmény, és csak azért ünneplem érdemein túl is, mert oly kevesen képesek tisztességesen elkészíteni.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
