Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A legnagyobb urak voltak Magyarországon, a legtekintélyesebb katolikus családok tagjai, a gazdasági, politikai és kulturális elit képviselői. Tartásuk és tekintetük festményekről, metszetekről köszön vissza ránk az évszázadok távolából. Ezek az arisztokraták élhettek volna a birtokaikon, foglalkozhattak volna a családjukkal, a feleségükkel, de ők még a gyerekeiket is arra nevelték, hogy a haza mindennél előrébb való.
Nem biztos, hogy egy hétköznap reggel, álmunkból felébresztve is pontosan tudnánk, mit szerettek volna elérni a Wesselényi-féle összeesküvés tagjai a XVII. század közepén, de az biztos, hogy a bécsi udvar és a török porta szorításában próbáltak tenni a magyar függetlenségért, ahogy előttük és utánuk számos magyar hős, akiket a történelemkönyvekből és az érettségi tételekből ismerünk.
Viszály összefogás helyett
A Kőszegi Várszínház lovagtermében, A bosszú fogadója című előadáson a nevezetes összeesküvés legjelentősebb alakjai, Wesselényi Ferenc nádor (Epres Attila), Zrínyi Péter horvát bán (Marton Róbert) és Frangepán Ferenc horvát őrgróf (Csiby Gergely) lép elénk, de legalább akkora szerepe van a darabban és az események alakulásában Széchy Máriának (Bánfalvi Eszter), Wesselényi második feleségének, mint e jeles férfiaknak.
Őket, a házaspárt látjuk először, amint perlekednek: Mária nem érti, miért nem vonja be a férje jobban a dolgaiba, szeretné tudni,
mit keresett Nádasdy Ferenc országbíró a kőszegi fogadóban, ahova Wesselényi nádor szűk kíséretével érkezett.
A viszály már elül közöttük, amikor kopognak: megérkezik Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc. Leülnek, bort töltenek, beszélgetnek, eleinte csak úgy bemelegítésként, de a párbeszédeikből azonnal érezhető, hogy milyen a személyiségük, milyen viszonyban állnak egymással, ki engedhet meg magának egy vicces félmondatot vagy egy keményebb véleményt, ki csaphatja – óvatosan – a szelet Máriának.
Aztán szép lassan kirajzolódnak azok a gondolatok, amelyek 1666-ban ezeket a főnemeseket foglalkoztatták, és miközben nézzük és hallgatjuk őket, helyére kerül minden tény és történelmi szál. Szóba kerül a gyalázatos vasvári béke a törökkel, amellyel Bécs elárulta a magyarokat, kirajzolódnak a főnemesi – Zrínyi, Rákóczi, Frangepán – családok közti kapcsolatok, elhangzik, hogy nem használhatják a saját nyelvüket, és hogy jobban gyűlöljük egymást mi, magyarok, mint bármely nemzet a világon – ahelyett, hogy összefognánk, viszályt szítunk.
13
Összeesküvés, kérdésekkel
Az összegyűlt főnemesek szavaiból aztán kibontakozik az a szervezkedés, amellyel letaszítanák a trónról I. Lipótot, aki nem védte meg a magyarok földjét az egyébként gyengülő törököktől – de ki lehet ebben a szövetségesük? A franciák? Róma? Velence? Vagy maguk a törökök? Megjelenik a korabeli geopolitikai realitás, de a bizalmatlanság és az árulástól való félelem is.
Én még csak azt látom, hogy a bécsi udvar lenézi az alattvalóit, a szultán lenézi Lipótot, a franciák királya az egész emberiséget. Testvérek ölnek testvéreket, barátok árulnak el barátokat, nemzetek harcolnak más nemzetek földjeiért. Hol lehet itt a változás?
– teszi fel a kérdést Wesselényi, és a néző izgatottan fedez fel újra és újra valami mára is vonatkoztatható utalást.
Az összeesküvő főnemesek nagy fába vágják a fejszéjüket, nem véletlenül látjuk az elbizonytalanodásukat is. Mindenki a nádortól várja, hogy vezesse őket, hiszen a ménes is szétszalad, ha nincs, aki irányítsa a lovakat, Wesselényi azonban már nagyon beteg (1667 márciusában meg is hal), és ez erősen befolyásolja a gondolkodási és cselekvőképességét. Aki nem hátrál meg egy pillanatra sem, az Széchy Mária: nem hagyja, hogy férje apátiába süllyedjen, bízik benne és abban, hogy nádorként képes az összeesküvők élére állni és a jó ügyért harcolni.
Házastársi szerelem
Sajnos a történelemből tudjuk, és az előadásból is kiderül, hogy a főurak által kovácsolt tervekből semmi nem lett. Wesselényi halálát követően az összeesküvés lelepleződött, a szövetség megbomlott. A bécsi udvar Nádasdy Ferencet, Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet tőrbe csalja, majd tíz hónapnyi peres eljárás után, 1671. április 30-án mindhárom főnemest lefejezi, vagyonukat elkobozza.
De akkor mégis mi végre volt az egész,
érdemes-e küzdeni, saját életünket és egzisztenciánkat kockára tenni? Az előadás végén kissé szomorúan ülünk a széken, de közben már megismertük és szívünkbe zártuk az est és a történelem főszereplőit. Tudjuk, ha ők nem lettek volna, mi sem volnánk, és azzal, hogy „kihallgathattuk” a beszélgetésüket, mintha magunkat láttuk volna egy-egy pohár bor mellett, elgondolkodva az ország sorsán.
Kényelmetlen vagy sem, minden nemzedéknek szembe kell néznie a saját elveivel, a felelősségével, az egzisztenciális kiszolgáltatottságával, cselekvési korlátaival és lehetőségeivel, és jó, ha az ember […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!