Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Még most, órákkal azután, hogy megnéztem a Queen of Chess című dokumentumfilmet a Netflixen, és írom ezeket a sorokat, igen, még most is egy kicsit megremeg a gyomrom, amikor felidézem magamban Garri Kaszparov szavait.
Amikor konkrétan csalt a világbajnok
Rory Kennedy amerikai rendező 94 perces dokumentumfilmjének dramaturgiai csúcspontja az 1994-es linaresi torna eseményeinek felidézésekor érkezik el. A viadal 5. fordulójában Polgár Judit – az akkor már nemzetközi nagymester – Garri Kaszparovval, a regnáló világbajnokkal, sokak szerint minden idők legjobb sakkozójával találkozott. (Elnézést, Bobby Fischer…) A sötéttel játszó Kaszparov a papírformának megfelelően fölényes, gyakorlatilag megnyertnek tekinthető állást alakított ki. Ekkor azonban huszárjával olyat lépett, amivel minimum döntetlenre, de akár még vereségre is rontotta volna a fölényes állását. Elengedte a bábot, majd észbe kapott, és újból megfogta, visszatette a kiindulási mezőre, végül megtette a jó lépést, és hamarosan megnyerte a partit.
Csakhogy mindez szabálytalan, ugyanis a sakk írott és íratlan szabályai szerint ha elengedted a figurát, akkor már megtetted a lépést, már nem veheted vissza a bábot, és nem teheted azt más mezőre.
Polgár természetesen látta, hogy Kaszparov mit csinált – ne szépítsük: csalt –, a videón látszik is, hogy döbbenten felnézett a versenybíróra, de az nem reagált, a 17 éves kislánynak pedig nem volt mersze ahhoz, hogy botrányt csináljon az uralkodó világbajnokkal szemben.
Az eset annyira sokkolta Juditot, hogy a hátralévő hat meccséből ötöt elveszített, egyszer remizett, és összetörten fejezte be a szupertornát.
A játszma eseményeit egy spanyol forgatócsoport rögzítette, de az ominózus jelenetnél éppen nem voltak a teremben. Utólag azonban kiderült, hogy a kamera forgott, és rögzítette Kaszparov nyilvánvaló csalását:
A lassított felvétel 1:00-nál
Önmagában már ez is sokkoló, de az még inkább, hogy jó harminc évvel később, a dokumentumfilmben Kaszparov még mindig nem ismeri el, hogy csalt, ehelyett sumákol, azt mondja, a játék hevében nem is vette észre, hogy egy tizedmásodpercre (!) elengedte a huszárt, továbbá lehet, hogy el sem engedte. Miközben ott a bizonyíték, a videófelvétel, a megfellebbezhetetlen vizuális tanú.
A dokumentumfilmben Judit azt is elmondja, hogy a verseny befejeztével odament Kaszparovhoz, és nekiszegezte a kérdést:
Hogyan tehetted ezt velem?!
Ezt követően még a világbajnok volt felháborodva, Juditot modortalannak nevezte, és megvádolta, hogy nyilvánosan megszégyenítette. Holott a kérdést senki más nem hallotta, csak Kaszparov, az persze tény, hogy mások is látták, amint a lány odament a szálloda társalgójában a világbajnokhoz.
Legyőzni Kaszparovot!
Az olvasó persze felteheti a kérdést, miért időzünk el ilyen hosszasan Polgár Judit páratlan pályafutásának ennél az egy epizódjánál, de az az igazság, hogy az amerikai rendezőnő is erre a szálra, Juditnak a már-már a megszállottság határáig eljutó törekvésére fűzi fel a film sztoriját. Mármint arra, hogy élete nagy vágya volt Kaszparov legyőzése.
És ez végül sikerült is, tizennégy sikertelen próbálkozás után tizenötödszörre, ráadásul éppen Kaszparov hazájában, Oroszországban. Konkrétan a 2002-es moszkvai tornán. Ez a film katartikus csúcspontja, még úgy is, hogy akkor már nem Kaszparov volt a világbajnok (bár ez a körülmény nincs megemlítve a filmben), ugyanis 2000-ben elveszítette a döntőt Vlagyimir Kramnyikkal szemben. De még akkor is ő rendelkezett a világon a legmagasabb Élő-pontszámmal.
Nevelj zsenit!
Persze a Queen of Chess sokkal több annál, semmint a Kaszparov–Polgár-párviadal részletezése, a közelmúltban a Sundance Filmfesztiválon is bemutatott alkotás egy minden ízében remek dokumentumfilm. Persze tipikusan amerikai mozi, annak minden erényével és hibájával együtt, bár utóbbiakból alig tudunk említeni egyet-kettőt.
Polgár Judit (középen) a Sundance fesztiválon Rory Kennedy rendezővel és Robert Redford lányával
Például az 1988-as szaloniki sakkolimpia megnyerése mellett, amikor a magyar női válogatottnak – Polgár Zsuzsa, Polgár Judit, Polgár Zsófia, Mádl Ildikó összetételben – először sikerült ledöntenie a trónról a verhetetlennek tartott Szovjetuniót. De megemlítettem volna az 1990-es újvidéki olimpiát is, ahol a lányok megvédték bajnoki címüket. (Bántó anakronizmus, hogy az 1988-as olimpia után a filmben Göncz Árpád köztársasági elnök fogadja a Polgár lányokat és Mádl Ildikót, holott akkor még Straub F. Brunó volt az államfő.) Vagy felidéztem volna az 1993-as budapesti páros mérkőzést Borisz Szpasszkij exvilágbajnokkal, amit az akkori Duna Intercontinentalban, a mai Marriottban Judit 5,5–4,5-re megnyert. (Az összecsapást Kubát János, a zseniális zentai menedzser szervezte meg.)
De ezek tényleg csak apró, elhanyagolható nüánszok. A film sodró lendülete magával ragadja a nézőt. Izgalmasak azok a snittek, amelyek bemutatják a kor szexista világnagyságait, Bobby Fischer exvilágbajnokot, aki egész egyszerűen túl ostobának tartja a nőket ahhoz, hogy érdemleges eredményt érjenek el férfiakkal szemben a sakkban, a láncdohányos Viktor Korcsnojt, aki elmondása szerint csak azért kapott ki Judittól, mert nem érdekelte a meccs… És természetesen Kaszparovot is, aki ugyan finomabban, kulturáltabban, de mégiscsak kétségbe vonja a nők és konkrétan Polgár Judit szellemi képességeit, jóllehet a film végén elismeri, mekkora sakkozó volt a három nővér legfiatalabbja, aki egy alkalommal még őt magát, a sakkistent is megadásra tudta kényszeríteni.
A film amúgy remek korrajz a hetvenes, nyolcvanas évek kommunista Magyarországáról, ahol el akarták taposni Polgárékat, el akarták lehetetleníteni a lányaival kísérletező apát, Polgár Lászlót. Olyannyira, hogy az útlevelüket is elvették, és csak a szaloniki diadal után […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!