Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Szinte mazochistának kell lennie annak, aki direkt azzal a céllal megy moziba, hogy egy olyan film előtt üljön, ami csúnyán meggyötri a nézője lelkét. Márpedig a hazai vásznakra február 26-án érkező Ha tudnék, beléd rúgnék kifejezetten egy ilyen filmdráma. Ebben Rose Byrne alakít egy olyan édesanyát, akinek egyetlen napjába annyi szenvedés sűrűsödik bele, mint amennyi a szerencsésebbeknek évek alatt sem jön össze. Az összképbe beletartozik, hogy a nő férje (Christian Slater) hetekre magára hagyja hősünket, akinek így hol a súlyosan beteg lánya szakad a nyakába, hol meg egyenesen a mennyezet. Mert hát szó szerint ez történik, a cselekmény egyik első katalizátora a teljes összeomlás felé vezető úton, hogy egy éjszaka hatalmas dörrenés hallatszik, és leszakad a plafon. Ezzel arra kényszerítve Lindát (Byrne) és lányát, hogy egy dohos motelszobába költözzenek.
A Ha tudnék, beléd rúgnék kegyetlen filmkészítési trükköket vet be annak érdekében, hogy teljesen lehozzon bennünket az életről. Az egyik ilyen, hogy a főszereplőt, Rose Byrne-t a rendező folyamatosan nagytotálban, irtózatosan közelről mutatja. Ennek hála szinte a pórusainkon érezzük, ahogy a nő csámcsogva eszi az ételt, egyre kiábrándultabban bámul maga elé a kiüresedett szemeivel, már amikor nem éppen mindenkitől elvonulva, egy sötét sikátorban drogozik, vedeli a bort, és siratja a balsorsát, ami éppen tépi őt. A másik kizsigerlő húzása a filmnek, hogy Linda lányát (Delaney Quinn) szinte soha nem mutatják, csak az állandó duruzsolását halljuk a kisgyereknek, így erősítenek rá arra a tényre, hogy egy beteg apróság türelmet, odafigyelést igényel, és folytonos terhet, akármennyire nem illik kimondani.
Na, és persze azt is erősíti bennünk ez utóbbi nyomasztással, a nem láttatással az író-rendező, Mary Bronstein, hogy Linda egy förtelmesen rossz anya, és igazából nem az ő eredménye, hogy a csövekre kötött, folyton sírdogáló lánya még életben van.
Egy ehhez hasonló sztoriban, ahol ennyire könyörtelenek és extrémek, már-már elviselhetetlenek a körülmények, nem árt, ha olyan fogódzkodónk van, mint a Hollywoodban csúnyán alulértékelt Rose Byrne, aki hihetően és életszagúan hozza a karakterét. A színésznő, akiből lehetett volna igazi filmsztár is, az Apple TV-s Platonic című dramedyben azért viszi a hátán a show-t, de Rose Byrne sajna ritkán kapja meg azt a kiteljesedési lehetőséget, azt a drámai mélységet, amibe ennyire szépen festő fejest ugorhat. És úgy tűnik, most törheti át a gátakat, amik eddig az útját állták, a Ha tudnék, beléd rúgnékért a Golden Globe-ot már megkapta a főszereplő, és az az áhított Oscar sincsen már messze neki. Mint tudjuk, a Golden Globe az Oscar előszobája, ugyebár.
Az A24-stúdió filmjéről van szó, ők meg ismertek róla, hogy nem éppen tipikus alkotásokat kotyvasztanak össze a boszorkánykonyhájukban, és az egyedülálló, magára hagyott anyaság témájába ezúttal is belefér nekik egy kis kozmikus horror. Amikor Linda a lakás plafonján éktelenkedő fekete lyukba bámul, az olyan, mintha a nő a saját sötét lelkébe, esetleg a reménytelen, mindenféle pislákoló fényforrást nélkülöző jövőjébe nézne bele. Ugyanígy, a befejezés is igencsak álomszerű, aki kézzel fogható megoldást, feloldozást vár egy filmtől, annak a Ha tudnék, beléd rúgnék egyáltalán nem való.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!