Egymás mellett Kossuth apánk és a forradalmat vérbe fojtó Ferenc Jóska

A Néprajzi Múzeum építészeti kuriózum, még ha nem is mindenkinek nyerte el a tetszését, de nekem nagyon bejön. Főleg, ha ilyen kiállításokat rendeznek benne, mint a csütörtökön megnyíló Hétköznapi luxus. A királyné asztalától a parasztházig címet viselő pazar tárlat, amely a keménycserép edények sokszínű világát mutatja be, felidézve a honi gyártás kétszáz éves történetét. 

A kiállítás egy szuszra nehezen befogadható, legalább háromszor el kell mennie az embernek a ligeti „síugrósáncba”, ha meg is akar jegyezni valamit a reá zúduló információáradatból. De megéri a fáradságot, mert a Vida Gabriella főkurátor, valamint Ridovics Anna, Radványi Diána és Bodnár Katalin kurátorok által összerakott anyag fenomenális. 

Először is tisztázzuk gyorsan, mi a különbség a keménycserép és a porcelán között. Nos, ha a fény felé fordítjuk, akkor utóbbi áttetsző, előbbin viszont nem hatol át a fény. Plusz létezik még egy meglehetősen vulgáris próba; ha a porcelánt megnyaljuk, nem érzünk semmit, ellenben a keménycserépnek, mivel porózus, van egy speciális íze. Mindezt az egyik kurátor hölgytől tudom, az olvasó megnyugtatására elárulom, hogy az érzékszervi próbától eltekintettünk. 

17

Galéria: A királyné asztalától a parasztházig című kiállításFotó: Kertész Renáta / Index

A keménycserép, másnéven kőedény egy 1100-1200 Celsius fokon égetett fehér, vékony falú, finoman formázható anyag, amely a 18. században indult hódító útjára Angliából. Az atyamestert Josiah Wedgwoodnak hívták, aki a staffordshire-i Burslemben, a fazekasság angliai központjában 1759-ben megalapította a Wedgwood Companyt, ahonnan egész Európában, így Magyarországon is elterjedt ez a technika.

Sissy ebédlője

Az első termekben a holicsi (mai Nyugat-Szlovákia) gyár korai, 18. századi klasszicista edényei mellett megjelennek a Wedgwood-hatást magukon viselő, kék-fehér színkombinációjú pápai darabok, de a paraszti falitányérok is. Telkibánya, az első hazai keménycserépgyár neve feltétlenül megemlítésre érdemes. Találkozhatunk a kiállításon a partiumi (Szatmár megye) batizi fekete kerámia ezüst- és aranylüszteres csillogó remekeivel, tovább  –  napjaink felé közeledve –  a kispesti Gránit gyár 20. századi formatervezett tálrendszerével is, amely már a fogyasztói kultúra, s elvétve a giccs nyomait viseli magán. (A gyár 2002-es bezárásával megszűnt a magyarországi keménycserép-alapanyagú kerámiagyártás.)

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2025/12/03/kossuth-apank-ferenc-jozsef-csaszar-neprajzi-muzeum-kiallitas/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!