Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 
A Kiút (From) alapszituációja pont olyan, mintha egy Stephen King-regénybe lapoznánk bele. Egy házaspár, Tabitha (Catalina Sandino Moreno) és Jim (Eion Bailey) a két gyermekükkel, a tinédzser Julie-val (Hannah Cheramy) és a család legfiatalabb, de élénk képzeletű tagjával, egy Ethan nevű kisfiúval (Simon Webster) utazik az országúton, amikor furcsaságba botlanak. Az előrehaladásukat egy kidőlt fa és a körülötte baljóslatúan repdeső madarak akadályozzák. Innen indul a Matthews família számára egy hosszú pokoljárás, amikor rájönnek, hogy egy rémálomba illő kisvárosban ragadtak. Egy olyan településen, ahol a lakosok el vannak átkozva, és nincs kiút számukra. Ha mindez nem lenne elég, éjszakánként vérszomjas, vámpírhoz hasonló lények jönnek elő, hogy kínozzák a szerencsétleneket, csak a seriff, Boyd (Harold Perrineau) leleményességének, és az általa talált, a rémségeket távol tartó talizmánoknak köszönhető, hogy nem tépik össze őket a szörnyetegek nagy magabiztossággal.
Adjuk hozzá még mindehhez, hogy a Kiút városkájában, vagy ahogy a rajongók emlegetik, Fromville-ben még különös látomásoktól szenvedő egyének, mint a hangokat halló Sara (Avery Konrad), illetve a második évadban érkezett, kimonóba öltözött boszorkánnyal eszmét cserélgető Elgin (Nathan D. Simmons), és a fura terhességbe eső Fatima (Pegah Ghafoori) is bonyolultabbá teszik az összképet. Na, és akkor még nem beszéltem a romokról, ahol láthatóan lehetséges az időutazás, vagy arról a hátborzongató gyerekhangról, mely egészen sűrűn zongorázik szegény Jim idegein, köszönhetően annak, hogy a férfi elhunyt kisfiaként mutatkozik be.
Ökölbe szorul a kezem tőle, annyira valóságos és pokolian ijesztő egyszerre.
Mindezt Stephen King írta a Kiútra, még amikor a horror mestere a Twitterre posztolgatott (azóta a Threadsre vándorolt át a veterán könyvíró, ugyebár). Nem is kell ennél jobb ajánlólevél a 2022-ben még az Epixen, majd 2023-tól az MGM+-on, nálunk a Maxon adott szériához, amelyet egyébként a Lost alkotói jegyeznek. Ennek köszönhető a misztikus tálalás, hogy hétköznapi embereket szorítottak extrém, megmagyarázhatatlannak tűnő körülmények közé az írók. Ráadásul, a szemfülesek még azt is észrevehetik, amellett, hogy a Kiút főszereplőit simán meg lehet feleltetni a Lost szereplőgárdájával, hogy itt-ott az aláfestő zenéknél felcsendülnek a Pokoli Édenben használt dallamok.
A mindig szervezkedő, folyton üvöltöző, és amúgy a Lostban Michaelt alakító Harold Perrineau egy picit olyan, mintha Jack lenne, az agyas és a rajongók által meglepő módon utált Jim egyértelműen Sawyerre emlékeztet, Jade pedig olyan, mintha Locke és Sayid keresztezése lenne. Ahogy a Lostban, úgy itt is kapunk a már említett Fatimának köszönhetően egy terhes nős szálat, amit talán az alkotók túl sokáig húznak ahhoz képest, amit anno Claire-rel csináltak, illetve Sarán keresztül megkapjuk a némileg eszét vesztett „francia tyúkot”, aki az erdőben szaladgál fel-alá. Elgin afféle feltétel nélkül hívő Mr. Eko, az anyjának fordító seriffhelyettes, Kenny (Ricky He) egy az egyben Jin… és az a vicces, hogy ezt a gondolatmenetet egészen sokáig lehetne folytatni. Nemcsak a karakterekre vonatkozóan, hanem még a sztori is mutat komolyabb áthallásokat,
gondolok itt elsősorban arra, amikor Tabitha kimegy a valódi világba a második etap végén, és némiképp groteszk módon a visszautat keresi a pokoli Fromville-be.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!