Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Új film és vele együtt új rendező is debütált a hazai mozikban. Zoë Kravitz színésznő, zenész úgy döntött, megpróbálkozik a filmrendezéssel is, és szemlátomást nem halva született ötlet volt a részéről. Noha egy film alapján nehéz ítélni, rendezői debütálása, a Vészjelzés című mozifilm biztató. Az alkotás apró hibáitól eltekintve megállja a helyét. Ráadásul olyan látványelemeket alkalmaz, amin sokszor tapasztalt filmesek is elhasalnak.
Őszintén szólva kicsit aggódtunk. Zoë Kravitzet sokan mindig is tehetségesnek tartották, filmes, zenei és üzleti körökben egyaránt mozog, mégis az évek során nem tudott még egyik területen sem letenni olyat az asztalra, amivel beírta volna magát az igazán nagy nevek közé. Színészként mindig picit kevésnek hat, pedig jó alapokkal (örökölve anyai ágról) rendelkezik, miközben zeneileg sem rossz amit alkot (Lenny Kravitz génjei kiütköznek), de ez esetben sem tudja az igazán erős alkotókat felülmúlni.
Sosem gondoltuk volna, hogy végül egy harmadik művészeti ágban, a filmrendezésben derül ki, hogy tehetséges. Persze első rendezése alapján dőreség lenne ennyire előreszaladni, de a Vészjelzés egy jól kialakított mű, markáns rendezői kézjeggyel, így némi gyakorlás és formálódás után lehet, hogy akár igazán nagy mozis sikereket is köthetünk majd Kravitz nevéhez.
A film (aminek angol címe Blink Twice), már elég sokat sejtet a trailerben is. Van két lány, akik elmennek egy milliárdos szigetére, ahol végtelen bulizás várja őket, majd arra eszmélnek, hogy valami nem jó, mintha elfelejtenének dolgokat. A helyzet akkor válik igazán bajossá, amikor a főszereplőnk, Frida (akit Naomi Ackie alakít) legjobb barátnője, Jess (Alia Shawkat) eltűnik. Frida meg akarja menteni Jesst közben pedig összefog más szigetlakókkal, akikkel sötét titkokat fedeznek fel.
Műfaját tekintve szinte minden oldalon mást találni. Van, ahol misztikus thrillernek jegyzik a filmet, másutt pszichothrillernek, de krimiként is definiálják. Mivel keveri a pszichotikus hatásokat és a megmagyarázhatatlan fantáziaelemeket, így talán mindegyik ponton megállja a helyét (bár kriminek azért elég sovány lenne). Ez a fajta keverék nehezen megvalósítható, sokszor láttunk már olyan eredményt, amely végül vagy átcsap horrorba, vagy visszazuhan a nyers thriller világába. De nem ez történt.
Minden a helyére kerül
Zoë Kravitz megtartotta a stílus jellemzőit, a misztikumot, a pszichotikus hatásokat és a film befejeztével sem mondanánk azt, hogy kiesett volna a műfajból. Épp ezért csupán azoknak ajánljuk, akik valóban felkészültek a keményebb jelentekre, mert hiába nem egy végeláthatatlan vérengzés a film, egy-két snitt miatt valóban indokolt az a 18-as karika. Viszont ezekből is pont annyi van, amennyi feltétlen kell, hogy bizonyos karaktereket meg tudjon utáltatni a film, miközben kirántja a nézőt az addig felépített, kellemes komfortzónából.
A történet nem bontakozik ki gyorsan, de a lassú építkezés sem feltétlen igaz rá. A felvezetés pillanatok alatt megtörténik, amit elsőre furcsálltunk, de a film végére ez is értelmet nyer, innentől viszont időbe telik, mire az egyre sokasodó jelek átbillentik a helyzetet mesésből baljósba. Onnantól már minden gyorsan bekövetkezik, egyre több nyomot hagy el és magyaráz meg az alkotás, végül minden […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!