Már eleve fura a nyitó szituáció, hogy egy öreg faszi karácsonyra készülve éppen az égősorokat pakolja fel a nappaliban, miközben a kanapéról és a nappali egyéb pontjairól különböző háziállatok kísérik figyelemmel a tevékenységét.
- Kutya, disznó, lúd, egér meg egy szamár.
A férfi mobiljából karácsonyi dal szól, és a szám végén a férfi hangvezérléssel a létra tetejéről újrajátszatja a számot – végtelen ismétlésre állítva.
És itt kezdődnek a bajok.
Karácsonyi szamár
Mert oké, hogy a szamár valahogy bekerült a nappaliba, ez nyilván Ausztráliában sajátos karácsonyi szokás (nem az). Viszont a szamár ekkor gondol egyet, és a mobiltelefont lenyeli, majd kiszalad a házból, és világgá ered az éjszakába.
Eddig is teljesen logikus.
A szamárra a vaksötét országúton két fiatal srác akad rá, akik megállnak mellette, mire a szamár gyomrából megszólal a karácsonyi dal. A két srác egymásra néz, és már meg is van a nagy ötlet.
Innentől a film a totál abszurditásig kijátssza az éneklő szamár ötletét, hogy a végén egy nem teljesen világos fordulattal az állat visszatérjen rég nem látott gazdájához – egy kis ajándékzacskóval a szájában. A végén lévő összegző szlogent tulajdonképpen jobb, ha le sem fordítom, annyira értelmetlen az egész történettel együtt.
De végül […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/reklam/2024/12/20/telstra-telekommunikacio-mobil-film-karacsony-kritika/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!