Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Egy mű a büszkeségről, a talajvesztett szörnyetegek kifacsart világáról, ami egyszerre felolvasóest, memoár, visszaemlékezés, zenei bravúr, közben szinte meg sem mozdul a színpad. A The Infamous Ramirez Hoffman című darab a La literatura nazi en América című könyv színházi változata, Roberto Bolano alkotásának feldolgozása. Dél- és észak-amerikai náci, fasiszta költők, írók történeteiről szól a fiktív elbeszélés, olyan emberekről, akik már-már vakon cselekednek, hogy az általuk szolgált világnézetet és hitet érvényesítsék, ráadásul attól sem riadnak vissza, hogy ehhez brutális eszközöket használjanak.
Épp így tesz a chilei Ramirez Hoffman is, akit több néven, több szemszögből mutat be a darab, de csak külső elbeszélők szavain keresztül. Roberto Bolano ugyanis saját kötetében egyes szám első személyben meséli el a fiktív gyilkos sztoriját, mégsem teljesen saját szemléletét és tapasztalatait adja át. Sokszor mások, újabb fiktív karakterek elmondására alapoz, ráadásul Hoffman néha nevet vált, amivel némileg karakterében is átalakul.
Vadászpilóta költő
Ha pedig nem volna elég már magában is, hogy négy szűrőn keresztül láthatjuk a chilei vadászgéppilóta költő (mert ezt a két szakmát űzi) életét, akkor ezt az egészet John Malkovich szavain át kapjuk meg, aki Roberto Bolanót játssza, miközben a kamratrió zenéje teszi az egyszerű atmoszférát gazdag, színes, diverz és hullámzó világgá.
És mi az egésznek a pikantériája? Az, Hogy a történet érthető, tiszta, végtelenül könnyed.
Egy sorozatgyilkos sztoriját kapjuk több lencsén keresztül zsugorítva, ahol megértjük a világot, az embert, a társadalmat, még valahol magunkat is egy rendszerbe foglalva.
De pontosan ki is Ramirez Hoffman? Azt leginkább találgatjuk. Hiszen az információk egy része, amit az előadásban kapunk, szintén találgatás. Hoffmant sajátos „művészetén” keresztül próbáljuk megérteni a késő XX. századi, puccsot átélő Chilében, de rájövünk, hogy igazából mindenki úgy láttatja őt, ahogy szeretné, mindenki úgy festi meg az őrület színeit egy valódi gyilkosban, ahogy számára a leginkább elfogadható.
A zene a nézőpont
Ennek köszönhetően könnyű nézni, hallgatni a nagyjából másfél órás, egy felvonásos darabot, mivel nem a néző terhelése a cél, hanem az, hogy gondolkodjunk a világról, de az alkotók nem köteleznek rá minket, hogy miként. Ahogy korábbi
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!