A történelemkönyvek arról írnak, amit az éppen aktuális központi tanítási, oktatási irányelvek meghatároznak, a múltnak azonban van olyan szelete, ami nem változik, nem módosul, hiszen leforgatták. Ott van a filmszalagon.
Magyarországon 1924-től kezdődően, négy évvel a trianoni békediktátum után a filmet szerető és a filmet nem szerető közönség a heti filmhíradókból tájékozódott arról, mi történik az országban. Filmhíradókat egészen a rendszerváltásig vetítettek a mozikban, az operatőrök forgattak a fontosabb politikai, társadalmi és kulturális eseményeken, vagyis
A Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum most elővette a kópiákat, és vele együtt a múltat. Láthatjuk azt, ami volt, ahogyan volt, és ahogyan meséltek a jelenről. Az akkoriról.

Elhordott aranylelet a filmhíradón
Az egykori híradósoknak köszönhetjük azt is, hogy ma már tudjuk, hogy a mai Duna Pláza környékén élő szegény család szenzációs lelet nyomára bukkant, aranyásók lepték el a területet. Kurutz Márton így beszél erről:
Mire a Nemzeti Múzeum információt szerzett erről, az aranyat elhordták, nagy részét beolvasztották, mert először azt hitték, réz. Csak később derült ki, hogy a halstatti kultúra része, több ezer éves…
A magyar történelemben az 1924-es év különleges, mert nem csupán az államilag támogatott filmhíradózás indult el, de a rádió abban az évben sugározta első koncertjét, megalakult a Magyar Nemzeti Bank, és ahogyan Ráduly György mondja, ennyi év kellett ahhoz, hogy az ország magához térjen az 1920-as trianoni békediktátum sokkhatása után.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!