2024. június 22., szombatMa Paulina napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 397,00 Ft | USD: 371,00 Ft | CHF: 416,00 Ft
2024.06.22. Paulina Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 397,00 Ft | USD: 371,00 Ft | CHF: 416,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Egy Matisse-ra vágyik a honi műkereskedelem cápája

Hirdetés

Egy Matisse-ra vágyik a honi műkereskedelem cápája

Friss az élmény: 2024. május 16-án, a Kieselbach Galéria tavaszi árverésén, a Marriott Hotelben új idénycsúcs született, amikor  Vaszary János Parkban  című festménye 150 millió forintért (plusz az aukciósház 20 százalékos jutaléka, amiről sokan hajlamosak megfeledkezni) talált gazdára. Nem sokkal később a nézőtér jobb oldalán, az első sorban helyet foglaló Korani Eleni, az Ernst Galéria társtulajdonosa (férjével, Ernst René Wastllel) bizalmasan megsúgta, hogy ő is licitált, de 142 milliónál kiszállt.

Ez volt az a pillanat, amikor elhatároztam, cikket írok a képzőművészeti aukciók páratlanul izgalmas és rejtélyes világáról – és ő lesz az interjúalanyom, ez a bonyolult identitású hölgy, aki Szófiában görög szülőktől született, osztrák férjével a Naphegyen lakik, a családban két gyerekükkel hivatalos nyelvként az angolt használják.

Korani Eleni

Korani Eleni

Hirdetés

Fotó: Tövissi Bence / Index

Itt egy Vaszary, ott egy Rippl-Rónai

Az Irányi utcai galériában Réka, a kolozsvári születésű munkatárs fogad. A falakon Vaszary János, Rippl-Rónai József, Gulácsy Lajos, Tihanyi Lajos, Medveczky Jenő festményei, az ember belefeledkezik a műremekek csodálatába, észre sem vesszük, hogy megérkezik a tulajdonos asszony. Műértő szemmel és kézzel választja ki a galériának azt a pontját, ahová a legjobb szögben esik a fény, és ahol a legszebb festmények előtt, a fotózáshoz legmegfelelőbb környezetben kezdhetjük meg az interjút. 

Korani Elenivel átbeszéljük

  • a licitálás egyszeregyét,
  • az adrenalifüggőséget,
  • az ügyfél és a műkereskedő kapcsolatát,
  • a kölcsönös bizalom fontosságát,
  • napjaink nemzetközi és hazai trendjeit a műtárgypiacon,
  • az árfelhajtó és -letörő tényezőket,
  • és azt is, milyen festményre vágyik csillapíthatatlanul.

Vagyis ezen a délelőttön az aukciók rejtélyes(nek tűnő) világáról próbáljuk meg lerántani a leplet. Például arról, milyen érzés feltartani egy táblácskát, amelyre az van írva, hogy 142 millió.

Korani Eleni

Korani Eleni

Fotó: Tövissi Bence / Index

Mikor dobog a szív ezerrel

„Egy-egy nagy tétel előtt erősen dobog a szívem ezerrel, felszalad az adrenalinszintem, az lenne a furcsa, ha nem így történne” – vallja be Eleni. – „Ugyanakkor észnél is kell lennem, fontos a higgadtság, elvégre óriási a tét. Komoly felkészültségre, tapasztalatra, tudásra van szükség, amit sok-sok év alatt szerez meg az ember. Az adott pillanatban azt is ki kell találnod, ki lehet a te ellenlicitálód, kivel versenyzel az adott műtárgyért. Ki lehet a teremben, vagy egy-egy telefonvonal végén. Megjegyzem, én nem tekintek versenytársként, ellenfélként, pláne ellenségként arra, akivel licitálok, a műgyűjtők egy nagy családot képeznek.”

Ez így, persze, idillien hangzik, hiszen egy árverés arról szól, az ember nyilván szeretne nyerni. És Eleni nem is titkolja, hogy létezik az egók harca, de nekik az is a dolguk, hogy ezt egy kicsit tompítsák az ügyfélnél. Mert azt nem szeretik, ha az ügyfeleik ellenfeleket látnak egymásban. Sokkal inkább a tárgyra kell fókuszálni, hogy mennyire akarják azt a képet a művésztől: „Ha kitaláltad az ügyfeled motivációját, akkor könnyebben tudod megadni arra a jó választ. Nemcsak az ügyfélnek kell bíznia bennem, hogy az ő érdekében jól döntök, hanem a válasznak önmagam számára is helyesnek kell lennie.”

A licitálóval való kapcsolattartásról pedig azt mondja, hogy ebben abszolút szabadság van. Az teljesen mindegy, hogy az ügyfele vonalban van-e vele telefonon, s ha igen, többnyire csak azért kapcsolódik be, hogy hallgassa a licitet, hogy ezáltal része legyen a pillanatunknak, de volt olyan ügyfele, aki közben zongorázott neki. De ez nem is történhet másképp, a bizalom ugyanis kétirányú dolog: nemcsak a megbízónak kell bíznia benne, hanem neki is őbenne. Mert abban a kiélezett helyzetben csak akkor tud jó döntést hozni, ha ezzel tisztában van:

Neki bizonyosnak kell lennie abban, hogy a műfajban én vagyok a legjobb, és nyugodtan rám bízhatja magát. Ez a siker egyik titka. S tisztázzuk is itt, én nemcsak egy odaküldött licitáló vagyok. Generációkon átívelő kapcsolat a műkereskedő-műgyűjtő szövetség – akár egy családi bankár vagy orvos. Én vagyok a gyűjtemény alakítója, kezelője.

Eleni ügyfelei általában rendkívül sikeres, ugyanakkor elfoglalt (üzlet)emberek. Sikeresek a maguk szakmájában. De nem a műkereskedelemben. Erről azt mondja, hogy a művészet és az aukciók világa csalóka képzetet kelthet, sőt elbizakodottságra is biztat: „Egyszerűnek tűnik, hiszen csak felemeljük a kezünket, arra gondolok, már láttam a múltkor, ennyi volt, megveszem. De nem mindegy, mit veszünk és mennyiért. Egy árverésen sokismeretlenes a végső kifejlet lehetősége, és itt jövök a képbe én. Mit vegyünk, vagy mit ne vegyünk? Pontosan ezért bíznak meg engem a licitálással, mert tudják, hogy ehhez meg én értek. A licit közben nagyon koncentráltnak és irányítónak kell lennem.”

Korani Eleni

Korani Eleni

Fotó: Tövissi Bence / Index

Feltétlen bizalom megbízó és megbízott között

A licitnél a licitálónak nyilván ismernie kell a megbízója gyűjteményét, hiszen ha nem illik bele az adott kép, az baj. Erről Eleni határozotta azt állítja, hogy a te gyűjteményed te magad vagy: „Ha én nem ismerem a kollekcióját, akkor bele sem kezdek a licitbe. Ez alap egy árverésen. Mi a férjemmel már felépítettünk számos nagy gyűjteményt. Képzelje el, én ebben a kontextusban keresztanya vagyok. Ezek a gyűjtemények az én keresztgyerekeim. Nekem mindent kell tudnom, nem lehetnek fehér foltok. Ön most a honi műkereskedelem cápájával beszélget (Nevet.) Ha ön most felhívná Virág Juditot vagy Kieselbach Tamást, akkor ők azt mondanák, hogy az baj, ha Korani Eleni nem jelenik meg a szóban forgó árverésen. A legutóbbi nagy aukciót miattam áttették egy másik időpontra, mert éppen akkor nem voltam sem Magyarországon, sem telefonközelben.”

Eleni és férje megannyi gyűjteményt épített fel, portrékollekciótól grafikai gyűjteményig. Nem mindenkinek egyforma vastagságú a pénztárcája, és ők igyekeznek minden igényt kielégíteni. Meg aztán nincs mindenkinek ideje és energiája arra, hogy maga válogasson:

Mi nem szelektálunk az ügyfél pénztárcája szerint. Ha kell, licitálunk 120 milliós Rippl-Rónaira, de annak is felveszem a telefont, aki egy nyolcvanezer forintos grafikára vágyik.

Eleni legutóbb a Marriottban 142 millió forintnál állt meg, amikor az a bizonyos Vaszary került kalapács alá, a Parkban sorozatból. Furdalja az oldalamat a kíváncsiság, miért pont annál az összegnél szállt ki a végül 150 milliónál befejeződő licitből, milyen impulzus hatására húzta be a kéziféket. Erre azt feleli, hogy 

fontos tudni, hogy a kép honnan indult.

Ennél a Vaszarynál 95 millió forint volt a kikiáltási ár, és két éve ugyanebből a Parkban sorozatból egy másik kép is elkelt, hetvenkét millióért (nota bene : ők vették meg azt is) . Ez utóbbinak a kompozíciója szebb volt, és kifogástalan a provenansza…

Mi is az a rejtélyes provenansz?

A laikus most nyilván felkapja a fejét, de Eleni azt is elmagyarázza, hogy a provenansz, vagy nyelvtanilag helyesen leírva provenance a kép történetét, előéletét jelenti. Azt, hogy milyen tulajdonosai voltak, jelentősebb műgyűjtemény része volt-e, továbbá hol volt kiállítva, merre fordult elő, bukkant fel a múltban. Vagyis: mennyire lekövethető.

A provenansz ma már fontos, mert hitelesíti a képet.

A vásárlással nemcsak az alkotás lesz a miénk, hanem a múltja is. Például ha Rockefeller vagy egy hercegi család tulajdonolt valamit, akkor az a műtárgy néhány nullával többet ér. Ergo: a provenansz árfelhajtó erővel bírhat.

Korani Eleni

Korani Eleni

Fotó: Tövissi Bence / Index

Egy műtárgy provenanszát pedig leginkább fotókkal, kiállítási katalógusokkal, aukciósjegyzékekkel, számlákkal lehet például hitelt érdemlően bizonyítani, magyarázza Eleni. Ez olyannyira fontos, hogy a nagy nemzetközi múzeumok sokszor meg sem vásárolják azt a műtárgyat, amely nem rendelkezik ezzel.

Meg aztán egy másik okból is roppant fontos a provenansz. A nemzetközi műkereskedelemben forgó festményeknek, szobroknak, egyéb műtárgyaknak van egy szegmense: a második világháború előtt és alatt a nácik által elkobzott zsidó vagyonokból származó tárgyak. Ezeknél azért fontos az előzménytörténet, mert az eredeti tulajdonosok vagy azok örökösei sokszor visszakövetelhetik, még akkor is, ha az illető jóhiszeműen jutott hozzá.

Licit, licit, licit

Visszatérve az árverésekre, az is érdekelni kezd, hogy mi volt a legnagyobb összeg, amellyel Eleni licitált. Nem késik a válasszal: […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/senkitobbet/2024/05/27/korani-eleni-arveresek-licitek-aukciok-/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Újra feltűntek a rejtélyes tárgyak a világ számos pontján, a hatóságok tanácstalanok

A frissen talált objektumról a Las Vegas Metropolitan Police Department (LVMPD) számolt be közösségimédia-oldalán. „Sok …