Minden csupa titok, és semmi sem az. Mindenre van válasz, csak a megfelelő történetet kell elmesélni, csak a megfelelő embereket kell megszólaltatni.
A Menő Könyvek Kiadó ráérzett valamire. Madarász Éva nem csupán kamaszoknak, fiataloknak szóló regénysorozatot ír – régen úgy mondták, hogy ifjúsági regényeket, manapság young adult a nemzetközi megnevezés –, melynek főszereplői gyermeklányok, ifjú hölgyek, hanem sorsuk bemutatásán keresztül egészen sajátos világot teremt.
Nem csoda, hogy a Csók, Lilly könyvének bemutatója előtt Madarász Éva apró ajándékokat – könyvjelző, repülős kitűző, matrica, és még saját, könyvbe nyomható pecsétet – is magával hozott, amelyek még inkább azt a képzetet erősítik, hogy amiről ír, az valóság. Persze – mert elmondja, hogy – történeteinek, regényfolyamának hősei kitalált szereplők, ahogyan az is fikció, ami velük történik, ám a cselekmények történelmi és társadalmi környezete nagyon is valóságos, és a Gardedám nélkül-regények egyik szereplője mindig olyan személy, aki nagyon is élő (volt), és nem akárki.
Ismét egy első nő
Nem akárki, hanem olyan nő, aki Magyarországon valamiben az első volt. Az élen járt. Példát mutatott. Fontos örökséget hagyott ránk, az utókorra.
Madarász Éva ezt így fogalmazza meg:
Hiszek abban, hogy a nőknek egészen különleges erejük van, és ha ezt használják, akkor kiteljesedhetnek, bármit véghezvihetnek, olyasmit is, amiről nem is gondolják, hogy arra képesek lehetnek.
A Gardedám nélkül sorozat első kötetében ezért is választotta – ilyen, a regényében ugyan nem szereplő, de minden fejezetében megidézett, és a főhősök rajongásig imádott példaképe – az első magyarországi kisdedóvó megalapítóját, Brunszvik Terézt. A Veronika kisasszony című regény ifjú hősnői az ő hagyatékát próbálják megőrizni és megmenteni, igazán kalandos helyzetekbe keveredve, éppen az első világháború kitörése előtt.

A Csók, Lilly című regényben pedig – amely szereplőit és kronológiáját tekintve a Veronika kisasszony folytatása – ismét egy érdekes és fontos, valóságos személy kap fontos szerepet, az első magyar pilótanő, Steinschneider Lilly. Méltatlanul elfedett, Magyarországon szinte ismeretlen hölgy ő, akinek hazája emléktáblát sem állított – a regény megjelenését követően ez a helyzet már bizonyosan változik –, és akinek élete szintén alkalmas arra, hogy példát mutasson sok ifjú hölgynek, lánynak. Lilly élete szintén kalandos, regénybe illő, nem véletlen, hogy Madarász Éva felfedezte nekünk.
A világ női szemmel
Madarász Éva a kőszegi író-olvasó találkozón bemutatta ennek a titokzatos nőnek az életét, beszélt arról, hogy Lillynek milyen nehézségekkel kellett megküzdenie azért, hogy nőként elismerjék és elfogadják. Egy férfiak uralta világban, egy lelketlen, minden alapvető emberi érzést felül- és átíró háborús környezetben. Azt már tudjuk, hogy a Gardedám nélkül-regények szereplőinek, a Kern-lányoknak a sorsa egyben az emberiség jövőjének ábrázolása is, a történetbe beemelt első hősnők életének példázata pedig éppen arról szól, hogy
mintha valaki végre fényt gyújtana a sötétben, hogy megláthassuk a nehézségekből, a reménytelenségből kivezető kiutat.
Madarász Éva úgy tanít a történelemről, emberi sorsokról, hogy nem oktat, nem magyaráz, csupán elénk tárja mindazt, amitől az élet élhető és szerethető – lehetne. Arra a kérdésre pedig, hogy miért éppen női karakterekkel dolgozik, miért tartja fontosnak, hogy kamaszok, lányok, fiatal hölgyek sorsán keresztül mutassa meg mindezt, Madarász Éva elmeséli, hogy neki fontos, neki számít, hogy odaállhasson ügyek mellé.
Magyarországon ma egyre fontosabbá válik az felfogás, hogy nők is lehetőséget kapjanak, fontos szerepet kap a női identitástudat megjelenése és kibontakozása, és szeretnék ennek az élén járni, egyik formálója és alakítója, zászlóshajója lenni. Amíg lehet.
E gondolatiság mentén megismerünk egy párhuzamos történetet is, ami az írónő életében különösen fontos, meghatározó. Az elmúlt években közeli barátja lett egy olasz színésznő, Monica Guerritore, akit először a Csalfa szerelem című sorozatban látott. A Gabriellát alakító színésznő valahonnan ismerősnek tűnt neki, és amikor utanajárt, megnézte, hogy ki ő, akkor tudatosult benne, hogy Monica Guerritore az egyik legelismertebb olasz színpadi színésznő, akit gyakran látott felvételről, amikor a Budapesti Olasz Kultúrintézetben olasz nyelvet tanult. Az oktatók ugyanis azt mondták, hogy olaszul legszebben és legérthetőbben az olasz színészek beszélnek, általuk könnyebben megy a nyelvtanulás.

Ehhez tudni kell, hogy Madarász Éva nem csupán író, hanem eredetileg színésznő, ezért különösen közel érezte magához Monica Guerritorét, és azt is felfedezte, hogy életük történései több helyen kísértetiesen hasonlítanak. Megkereste őt, […] A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE! Forrás: *Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
https://index.hu/kultur/2026/07/15/madarasz-eva-regeny-ifjusagi-csok-lilly-koszeg/
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!