A hír mindig szikár: „Brutális karácsonyi rablógyilkosság áldozata lett egy házaspár a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Jánkmajtison. A HavariaPress információ szerint a rablók 24-én, éjszaka, álmukban lepték meg a háziakat, és egy baltával ütlegelni kezdték az ágyban fekvő idős házaspárt. Az 59 éves asszony a helyszínen belehalt fejsérüléseibe, 67 éves férjét életveszélyes sérülésekkel jelenleg is ápolják a Nyíregyházi Megyei Kórházban. A támadók feldúlták a lakást, és mindent magukkal vittek, amit találtak. Pénzt, arany ékszereket, telefont, de még a diós és mákos bejglit is elcsomagolták. A megyei rendőrkapitányság 100 ezer forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek.” (Index, 2000. december 26. )
A nő és a férfi, Borbély Szilárd költő, író, irodalomtörténész édesanyja és édesapja volt. Borbély Szilárd számos írásában próbálta kibeszélni magából, megérteni, feldolgozni mindazt, ami történt, és emiatt újra és újra át kellett élni a borzalmakat, a kérdésektől és a kételyektől soha nem tudott szabadulni.
Az egyik kötetének címe az lett, hogy Egy gyilkosság mellékszálai.
Ebből a tragédiából és személyes küzdelemből rendezett előadást Seress Zoltán a Vígszínház Házi Színpadán. A történet áldozatai közül ma már senki nem él. Borbély Szilárd édesanyja 2000 karácsonyán, a brutális támadásban halt meg, édesapja hat évvel később, Borbély Szilárd pedig megrendülve küzdött a démonaival, mígnem 2014-ben hagyta, hogy a lelkét magukkal ragadják.

Fekete szövetfüggöny
A Vígszínház Házi Színpadának nézőterére falakká emelt fekete szövetfüggönyök között vezet az út. Olyan, mint a túlvilágra futó ösvény. Eltévedni képtelenség, a végén pontosan oda jutunk, ahová mennünk kell: a számadások termébe. Színpad nincs, csak egy nagy meg egy kisebb asztal, két szék, egy tábla/monitor/fényforrás, egy kamera és egy DVD-lejátszó. Amúgy minden fény és árnyék. Pokoli sötét és megvilágított valóság. Mi pedig a meredek széksorokon ülve nem is sejtjük, hogy nem is nézők vagyunk, hanem egy brutális gyilkosság szemlélői, esküdtek és bírák.
Seress Zoltán nem csupán az előadás rendezője, hanem egyik szereplője is. Narrátor és az események kulcsszereplőinek megszemélyesítője, még nyomozó is. Szántó Balázs pedig ugyancsak több szerepben van jelen, de az egész olyan egybegyúrt, egymásba átfolyó párbeszédek és monológok, Borbély-szövegek és -versek térszövete, ami a rendezői koncepció része. A brutális valóság keveredik az álommal, a kétséggel, az idézetekkel, és mindez úgy teremtődik meg a pillanat törtrésze alatt, ahogyan ez az érzés Borbély Szilárd lelkében is megszülethetett.

Amit látunk és érzünk, az egyszerre a nyers valóság, nyomozati jegyzőkönyv, igazságügyi szakértői jelentés, bonctermi beszámoló, vádlotti vallomás, helyszínelési párbeszéd, Borbély Szilárd verse, mondata és gondolata – vagyis ahhoz a megélt küzdelemhez hasonlatos, ami az édesanyját és az édesapját elvesztő irodalmár elméjében lejátszódhatott.
Mindezt kíméletlenül szenvtelenül kapjuk az arcunkba, jelzők nélkül, nem […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!