Ebből az ősi halból akár pacal is főzhető, csak a hal hiányzik hozzá

Ha eddig nem tudtuk volna: Pierre nemcsak a zsíros kenyeret, hanem a kaviárt is nagyon szereti. De nem akármilyen felvezetéssel indít, hogy eljusson a kaviárhoz:

megidézi a viza szellemét.

Hirdetés

Ősi tokhal, tengeri, amelyik a folyón felúszik ikrát rakni. A Duna egykor, amíg nem szabályozták, nem építettek rá zsilipeket, erőműveket, hemzsegett a vizától. Így a kaviárjától is. Ma meg, nagy bánatukra, a viza nem lubickol a Magyarországot is kettészelő folyóban.

Fotó: Bugány János / MTI

Keltetőben ma is viza

Akasztón azonban tenyésztik most, így ez a lény nem tűnt el, csak átalakult. Az utolsó élővízi vizát Magyarországon 1987-ben a Duna paksi szakaszán fogták ki: 3 méteres példány volt, a súlya 181 kilogramm. Most meg mélyített medencékben nevelik, de ez már nem az igazi. Vagyis az, csak mégsem.

A viza amúgy azért is nemes élőlény, mert ennek a halnak komoly gyomra van. A gasztronómia pedig mindent hasznosít, amit lehet, így a „vizapacalt” is. Pierre el is mesél egy receptet, amelyhez csak vizagyomor kell, no meg só és bors.