Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A színpadon mozdulatlanságba dermedt nők és férfiak, mintha valami vihar előtti csendbe érkeznénk meg az előadás kezdetén. A kezekben már ott a fokos, a szilaj tekintetek és a hamarosan feldübörgő tánc, a lábak hangos dobbanása pedig nem hagy kétséget afelől, hogy olyan világba kerültünk, ahol
minden megtörténhet.
Ahol nem beszélnek sokat, de minden szónak jelentősége van, és nem tudjuk, mikor sújt le úgy a fokos, hogy valakinek a feje kettéhasad tőle.
A pusztában egyszerű törvények uralkodnak: élet és halál. Zord körülmények között, a nagy és ijedelmes ég alatt kell életben maradni, és megőrizni a vagyont, a nyájat. A pusztaságban azonban farkastörvények uralkodnak, minden lakott ház vagy emberi szó messze van, nincsenek szem- és fültanuk, ha bármi történne, és azt sem hiszik el, ha valaki valamit állít. De miért is hinnék el?
A juhász halála
Így eshetett meg, hogy megölték a Bodri juhászt a rézzel kivert derékszíjáért – és nyilvánvalóan a háromszáz juháért. Hiába őrizte két komondor, a pusztai emberek között szó szót követett, és máris agyonverték a hallgatag embert: vele együtt kaparták a földbe a kisfiát is. Móricz Zsigmond Barbárok című novellájában sorról sorra nő a feszültség: idegenek közelednek, a kutyák vonyítanak, az egyik érkező, idegen juhász meg csak annyit mond: „Hé.” Mintha egy westernfilmben lennénk, és Móricz olyan plasztikusan írja le a jelenetet, hogy megelevenedik előttünk a tragédia előtti pillanat:
A két juhász levette a szamaráról a bundát, ők is leterítették a kiégett földre s ráheveredtek. Így ültek szembe egymással, s maguk elé néztek. Nem beszéltek.
Nyájajuhász volt mind a három ember, olyan juhász, aki egész esztendőt kinn töltött a nyájánál, soha falunak színét se látta, hacsak lakodalomba be nem mentek, vagy vásárra olykor. Kemény pusztai emberek voltak. Körülöttük a nagy ég, semmi más, mert az égen csak kerengtek a felhők, de a földön nem volt más, csak a tücskök peregtek.
Nem volt sürgős semmi, amikor a rézzel kivert derékszíjra terelődött a szó, mármint hogy azt kellene odaadni, akkor is kivárták az utolsó szót, és csak azután ütöttek. Aztán tüzet raktak, és jóízűen megvacsoráztak.
Szeretet, kitartás, hűség
A novella második felében a juhász felesége keresi az eltűnt férjét és gyermekét, eleinte reménykedve, aztán egyre inkább elkeseredve, végül megbékélve. Nyomokat keres, embereket kérdezget, de hát hogyan is lehetne bárkit megtalálni a pusztában, „a nagy és ijedelmes ég alatt”? Ez a balladai keresés, vándorlás aztán az egész történetet a magasba emeli: a szeretet, a kitartás és a hűség szentháromságába.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!