Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A regény pont olyan, mint amilyennek elsőre gondolnánk: oroszosan depresszív és perverz, ráadásul tökéletesen érzékelhető benne az a fajta rideg és érzelemmentes hangvétel, amely paradox módon brutálisan kegyetlenné és fájdalmassá teszi a történetet.
Forró vízként éget, éles késként vág, maró savként ejt sebet, pedig semmi mást nem tesz, csak kiveszi a lelkületet a narratívából.
Lefagyunk tőle, mintha csak magunk is Szibéria zimankós vidékein járnánk, és a sötét űrben kutatnánk saját magunk után. Mert ez a regény éppen erről szól: a szerző önmagát kísérli megfejteni az anyja halála után. Az ős szemszögéből nézi a történéseket, miközben az ős életének történéseit nézi a saját szemszögéből.
Kegyetlenül őszinte
„Egy fiatal orosz leszbikus nő lírai és mélyen megrázó története” – derül ki a kötet hátoldalát olvasva. Okszana, a szerző – és egyben a regény főhőse – útra kel, hogy édesanyja hamvait visszavigye szülőföldjére, Szibériába, az utazás azonban nemcsak fizikai, de lelki is. A történet nem kronológiai sorrendben íródott, sokat ugrál térben és időben, valamint lírákat és irodalomtörténeti töredékeket is tartalmaz, ezért frusztráló olvasni a sorok között, ám ha az olvasó ráérez a ritmusra, azonnal beleszeret ebbe a valódi vegyes felvágottba.
Nem a szó szoros értelmében vett önéletrajzról, inkább memoárról beszélünk, hiszen […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
