Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Velencében az eső sem csökkentette a felfokozott várakozást, de az idei Biennále nyitánya már önmagában is történelmi eltéréssel indult: a közönség előtt ugyan megnyílt a Giardini és az Arsenale, a hivatalos megnyitóünnepség viszont elmaradt, a díjátadót is törölték, a szervezők pedig a megszokott protokoll helyett félhivatalos formában nyitották meg a világ egyik legfontosabb művészeti eseményét. Pietrangelo Buttafuoco elnök pedig csak az újságírók előtt beszélt – ott próbálta értelmezni azt a válságot, amely már a megnyitó pillanatában átírta a Biennále működését.
A látogatók így egy szokatlanul feszült, mégis zsúfolt nyitónapon léphettek be a Giardini terébe, ahol rögtön egy erősen szimbolikus munka fogadta őket.
Az ukrán Zhanna Kadyrova egy darura függesztett óriási origami-szarvasa egyszerre idézte meg a háború törékenységét és a művészeti világ politikai túlterheltségét.
Füstbombák és hiányzó főszereplők
A nyitónap már az első órákban jelezte, hogy a Velencei Biennále idén kevésbé lesz ünnep, mint inkább politikai erőtér. A Pussy Riot tagjai füstbombákkal és fukszia színű símaszkokkal tüntettek az orosz pavilon előtt, miközben a „békeestéknek” meghirdetett programok sem hozták a várt nemzetközi jelenlétet: Alekszandr Szokurov orosz rendező és Szuad Amiri palesztin író végül nem jelent meg.
A Pietrangelo Buttafuoco elnök által szervezett három, eredetileg vitarendezőnek szánt esti program is módosult. Pénteken egy rendkívüli koncerttel próbálták áthidalni a hiányokat, ahol a Biennále különböző szekcióinak művészeti vezetői – köztük Willem Dafoe (színház) és Alberto Barbera (mozi) – léptek fel a közönség előtt, részben performatív, részben gesztusértékű jelenléttel.
Buttafuoco az újságírók előtt egyértelműen a rendezvény autonómiáját védte, reagálva a bojkottokra és a politikai nyomásra.
A kockázat ismét az, hogy megállunk az ujjnál, a vitáknál, a hovatartozásoknál, a nyomásgyakorlásnál, és szem elől tévesztjük a Holdat. De a Hold az a világ, ami aggaszt minket.
Hangsúlyozta azt is, hogy a Velencei Biennálé nem politikai döntőbíróság:
Ha a Biennálé útleveleket, és nem műveket választana, akkor valami mássá válna. Ehelyett a Biennálé találkozóhely egy szétszakadt világban. Itt az egyetlen vétó a megelőző kizárás.
Zárásként pedig a béke gesztusát emelte ki. „Ha békét akarsz, készítsd elő a békét”.
A politikai jelenlét azonban nem maradt el. Matteo Salvini miniszterelnök-helyettes bejelentette, hogy ugyan ellátogat Velencébe, de bojkottálja az orosz pavilont. „Pénteken meglátogatom a pompás Velencei Biennálét, minden pavilon kivételével” – mondta, hozzátéve, hogy a művészetnek és a sportnak mentesnek kell lennie a tiltásoktól. A kijelentés egyszerre lett politikai üzenet és abszurd gesztus: kiállítás, amelyen jelen lenni csak részlegesen lehet – legalábbis egyes értelmezések szerint.
Az Európai Unió közben levélben figyelmeztette a szervezőket, hogy Oroszország részvétele sértheti a szankciókat, és felmerült a finanszírozás megvonásának lehetősége is. Salvini erre csak annyit reagált: a kétmillió euró „semmi”.
13
Mit látunk idén?
A politikai feszültségek ellenére a művek is jelen vannak – sokszor éppen ezek kommentálják a helyzetet. A magyar pavilonban idén egy erősen konceptuális, Pneuma Cosmic című kiállítás látható, amelyet Koronczi Endre képzőművész jegyez, a kurátori munkát pedig Cserhalmi Luca végzi. A Giardini egyik legrégebbi nemzeti pavilonjában – amelyet Magyarország már a 20. század eleje óta használ a Biennálén – az idei installáció központi gondolata az „láthatatlan levegő”, és a lélegzés mint világszervező erő.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!