Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A kortárs magyar irodalmi élet egyik legfontosabb igazodási pontja, az Élet és Irodalom kritikai beszélgetéssorozata, az ÉS-kvartett elérte a 123. adását. Az Írók Boltjában rögzített kerekasztal-beszélgetésen az idei évad négy állandó kritikusa – Károlyi Csaba, Deczki Sarolta, Szolláth Dávid és Visy Beatrix – ezúttal
Halász Rita Betonba hímezve című, a Sárközy & Társai kiadónál megjelent második regényét vette górcső alá.
A tét nem volt kicsi: a szerző első kötete, a Margó-díjas Mély levegő (2020) az elmúlt évek egyik legnagyobb kritikai és közönségsikere volt, így a szakma feszülten várta, hogy a „második kötet szindróma” vagy a poétikai szintlépés határozza-e meg az új művet. A kvartett tagjai között izgalmas vita alakult ki, amelyből kirajzolódott a regény rétegzett, olykor megosztó világa.
Művészettörténet a prózában
A bírálók egyetértettek abban, hogy Halász Rita művészettörténészi háttere alapjaiban határozza meg a könyv szerkezetét. A történet főhőse, Fruzsina egy lepusztult lakás falait festi ki. A képek és a belső monológok nem csupán dekorációk. A vizuális alkotás folyamata és az isteni ábrázolások dilemmái a főhős belső világát tükrözik. Fruzsina egy magányos leányanya, aki teljesen kiszolgáltatott. A falfestés nála a belső tér és a szétesett élet párhuzamos újjáépítése. Így pontozott a zsűri (1-től 10-ig):
- Visy Beatrix: 9 pont
- Szolláth Dávid: 8 pont
- Károlyi Csaba: 8 pont
- Deczki Sarolta: 7 pont
Összesen: 32 pont (Átlag: 8 pont). Visy Beatrix elmondta, hogy szigorú akart lenni a könyvvel, de végül magas pontot adott. Másodszori olvasásra a szöveg teljesen beszippantotta, és újabb összefüggések tárultak fel előtte.
Ez a regény a mai világ rengeteg jelentős kérdését teszi fel az emberi viszonyokról, a szenvedésről és a magányról, és a válaszokat többnyire nyitva is hagyja.
A könyv mindezt evangéliumi parafrázisokon keresztül teszi meg. Megjelenik benne Mária evangéliuma, amely teljesen más szempontokat emel ki, mint a megszokott bibliai szövegek. A szerző a középkori szentek életét is a mai pszichológiai tudásunk és testtudatunk felől vizsgálja. „Mária szála erősebb és egységesebb, mint Fruzsina története. Fantasztikusan jók Mária kételyei és vívódásai. Fruzsina szála már nehezebb eset, ott sok kérdés nyitva marad: vajon egy őrült nőt vagy egy kortárs szentet követünk?”
Visy szerette, ahogy a mű lebontja a képzőművészeti tradíciókat, és folyamatosan vizuális tabukat döntöget (például a szülés vagy az öregség ábrázolásával). A szöveg feszessége, humora és iróniája végig leköti az olvasót. Szolláth Dávid kiemelte, hogy a keresztény témák feltűnően gyakran térnek vissza az idei évadban, és úgy véli, hogy újraírni az evangéliumot hatalmas feladat.
Ha valaki ezt egy szinopszisban nyújtaná be, hogy ezzel akar kiállni, nem fogadnék rá nagy tételben. Halász Rita azonban ezt a feladatot nagyon eredetien oldotta meg.
A kritikusnak izgalmas volt az E/1., E/2. és E/3. személyű elbeszélői módok váltakozása is, ugyanakkor itt problémákat is látott. Bár a nézőpontok játéka különleges billegést ad a szövegnek, ő többször elvesztette a fonalat. „Megdolgoztatott elsőre ez a könyv! Ez néha jólesett, néha nem. A formai megoldásokat néha feleslegesen bonyolultnak éreztem, nem kellett volna sok a remekműhöz” – jegyezte meg.
Fürdőkádban ül, ázik és szenved
Károlyi Csaba felhívta a figyelmet arra, hogy a regényben egyszer sem hangzik el Mária, Jézus vagy József neve. A világirodalomban nem ritka a profán evangélium, de az már különleges, hogy ez a szentek legendáinak paródiájával keveredik. Károlyinak tetszett, hogy Fruzsina figurája egyszerre tűnik bolondnak és szentnek. Jézus történetével is ez a helyzet: a saját korában őt is tarthatták őrültnek. A regény legfontosabb felvetése a jelennek szól.
Lehetséges-e ma egy szentéletű ember? Szerintem ma nem nagyon. Számomra ez a regény legfontosabb kérdése.
A narráció viszont neki sem tetszett. Nehéz volt követni, mikor ki beszél, a szöveg túl lett bonyolítva. A képzőművészeti utalások jók, de a kevesebb több lett volna, és a vendégszövegeknek sem látta értelmét. „Fruzsina figurája túl van írva, annyira hülye, hogy ideges vagyok tőle. Persze egy jó mű bármilyen indulatot kelt, az mindeképpen jó. Nagy hatással volt rám a regény, amiatt kapott 8 pontot.”
Deczki Sarolta magára vállalta a „rossz zsaru” szerepét a 7 pontjával. Két szálat látott a könyvben: az egyik tetszett neki, a másik bosszantotta. A szentek szálával nehezen tudott mit kezdeni.
Lehet, hogy az én földhözragadt kálvinizmusom miatt nem tudok mit kezdeni a miszticizmussal és a katolikus spiritualitással, de bosszantott, hogy egy nő ott ül a fürdőkádban, ázik és szenved.
Deczki úgy vélte, a XIX. században már nem igazán lehet vallási tabukat döntögetni, mert mindent elmondtak már.
Amikor kilátszik a lóláb, hogy a mű provokálni akar, az nekem kicsit izzadtságszagúnak tűnik. Szerintem a vallásban már minden tabut megsértettek
– fogalmazott Deczki, akinek az evangélium újraírása viszont tetszett. Szerinte ez a szál sokkal erősebb volt. Kifejezetten viccesnek találta, amikor a szent család Egyiptomba menekül, és úgy örülnek a megérkezésnek, mint egy mai család, amelyik nyaralni megy. Tetszett neki az a belső nézőpont is, ahogy a szülők figyelik a fiukat: elhagyja a menyasszonyát, gyanús alakokkal cimborál, az apostolok pedig semmihez sem értő léhűtők. Ez a megközelítés teljesen élővé és maivá tette számára a történetet.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!