Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 
A japán szilva, ami valójában kínai, mégis japán, megterem itthon is. Nem tojásdad alakú, mint az európai kékszilva, hanem kerek, nagyobb méretű, sárga belsejű gyümölcs. Héja kevésbé hamvas, mint az európai fajtáké. Az umeboshi, japánul, héja lehet világos, de egész sötétlilába hajló is, fajtától függően.
Ez a kis szilvatanulmány csak elterelés, eszem ágában sem volt a szilvákról komolyan értekezni. Inkább megpróbálnék a magyar vasúti közlekedés elavult infrastruktúrájáról szövegelni, bár nem hiszem, hogy ez tőlem bárkit is érdekelne.
Akkor mi legyen… Se szilva, se vasút, és mégis mintha közelednék tényleges tárgyamhoz, legalább olyan lassan, mintha vasútra szálltam volna. Döcögve, kitérőkkel tarkítva, alvó bakterekkel, elfelejtett sorompókkal, és mégiscsak odaérek a csopaki állomásra.
Resti, ha már ott van…
Egyszer, nem is olyan régen, a MÁV azt álmodta, hogy ha már annyi kihasználatlan utasellátó büféjük van, mi lenne, ha ezeket meghirdetnék újrahasznosításra. Aztán felébredtek, de az álmot nem felejtették. Így lett a csopaki zsebkendőnyi méretű valamikori büfé, talponálló kifinomult kóstolómenüs bisztró a budapesti Laurel étterem kihelyezett előőrse.
Amolyan one man show vagy stand up gastronomy. Tudniillik a mini helyiségben, a pult mögött egy szem fiatalember főz-melegít, tálal, tölt, szóval tartja a vendégeket, akikből persze egyszerre jó, ha van nyolc, max. tíz. Családias hangulatban telik az a közel két óra, amíg a fiatalember a jól előkészített ételeket fogyasztható állapotba hozza, begyakorolt könnyed mozdulatokkal kitálalja, és mindegyikhez megfelelő és egyúttal szórakoztató magyarázatokat fűz. Ebben a felállásban – teljesen érthető módon – csak előre összeállított degusztációs menüt lehet szakszerűen elővezetni.
Helyi, de nem a restiben, hanem a faluban készült bitang jó kovászos kenyérrel és a Laurelből már jól ismert füstölt vajjal indul a vonat, mondhatnám, és mondom is, hogy rendesen megcsapta a mozdony füstje azt a vajat. Csak óvatosan ezzel a kezdéssel,
mert ha ilyen vajas kenyeret adtak volna annak idején, akkor egyrészt többen álltak volna vasutasnak, másrészt a restik sem néptelenedtek volna el.
Az apró kis helyiségben az egymást egyáltalán nem ismerő, csak a véletlen által összeterelt ínyenc társaság úgy kvaterkázik, mintha tagjai mindig ismerték volna egymást. Ez a jelenség nem idegen a restik világától, üdítő látvány és halvány, ahogyan a minőségi ételek közös élvezete szóra bírja a szűk térben, kezdetben kissé feszengő társaságot.
A hidegen füstölt friss pisztráng, zöldalma-kockák, karalábészalagok, török mogyoró, meg a karalábédzsúsz a mázas tányérban nem a balatoni idényre időzített gyorsbüfés, lerablós termék. Nem az, de lehetne éppenséggel a strandbüfék slágere is. Egyáltalán nem gondolom, hogy csak a közhelybe és igénytelenségbe fulladó, távoli vidékek fagyasztott halaival kellene elárasztani a büfépultokat. Még akkor sem, ha állítólag ez lenne a szent hagyomány.
10
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
