Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Földes László Hobo, a magyar blues- és rockzene egyik legmeghatározóbb alakja 2026. február 13-án ünnepli a 81. születésnapját Az évfordulóra időzítve érkezik a HOBO 80 – Úton lenni boldogság című film, amelyet Szederkényi Olga rendezett, és február 13-án, 21 órakor debütál a Duna tévén.
Még Káel Csaba is úgy gondolta, hogy Hobóról lehetetlenség filmet készíteni – a filmügyi kormánybiztos ezt az Úton lenni boldogság díszbemutatóján árulta el. Talán azért gondolta így, mert Földes László annyira szabálytalan, öntörvényű művész, hogy nehéz egy gyártási folyamatba beleszuszakolni, illetve olyan sokszínű a pályája, annyira szerteágazó az érdeklődése, hogy mindenhogyan kilógna egy film koncepciójából.
Nos, a filmet kitaláló és forszírozó csapatnak – élükön Csáky Attila producerrel – lett igaza, hogy nem hagyta veszni az ötletet, és végül meggyőzte Káel Csabát is. Földes László Hobóról ugyanis Szederkényi Olga rendezésében olyan kitűnő mozi született, amely egy remek zenés portréfilm minden műfaji követelményének megfelel: sodró lendületű, tele ismerős, nagy slágerekkel, miközben a művészt nem csupán a színpadon láthatjuk, hanem a backstage-ben is, és pont annyit énekel-szerepel, illetve beszél magáról, mint amennyit a film elbír.
Precíz statisztika
Hobóról mi más is készülhetett volna, mint road movie, hiszen folyamatosan úton van: látjuk nagy stadionban ezrek, és művelődési házakban alig száz ember előtt, viszi a turnébusz az ország minden szegletébe és a határon túlra, van, hogy a Hobo Blues Band slágereit énekli, máskor József Attilát szaval. Felfoghatatlan mennyiségű fellépést vállal, és mindezt akkurátusan számon is tartja. Hatezer fölött jár az estjei, koncertjei száma – az egyik jelenetben Szederkényi Olga kérdésére pontos számot mond, bár hozáteszi, hogy a pályája elején még nem dokumentálta annyira precízen.
Egy másik jelenetben pedig láthatjuk azokat a rongyosra forgatott A/4-es lapokat, amelyeken az előadások statisztikáját vezeti: felírja, hogy, mondjuk, az adott önálló est hányadik volt a sorban, és azt is, hogy hány néző vett részt rajta, legyen bármekkora közönsége.
Emellett az előadások irgalmatlan mennyiségű szövege is ott lapul dossziékba rendezve,
és Hobo minden egyes fellépés előtt felmondja az egész szöveget otthon is. Ki feltételezett volna ilyen akkurátus – papíralapú – dokumentációt egy blues-rock zenészről? Talán csak azok, akik közelről ismerik, pedig enélkül valószínűleg szétesne ez a szerteágazó programháló. A rendszer része az egyes koncertek, előadások archiválása: a felvételek DVD-ken sorakoznak a polcon.
Imádni való pimaszság
Az archív felvételeknek nagy szerep jut a filmben is, így tud megszólalni ugyanaz a dal a mából és 1978-ból vagy 83-ból. Óriási ötlet, ami nagyon jól működik: nem zavarók a vágások, az eltérő ruhák, hajak, hátterek pedig olyan kontrasztot rajzolnak ki, ami valódi időutazásra hív. Az sem zavaró, ha az egyik sor még Hobo rekedtes a hangján, a következő viszont már egy iskolai kórus előadásában hangzik el – ugrálunk térben és időben, mégis tartjuk a fókuszt,
Hobo életműve ugyanis egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül egy irányba mutat.
Ezeknek az archív bejátszásoknak, gyakran amatőr felvételeknek köszönhető, hogy megmaradt az a pillanat is, amikor Cserhalmi György bekonferálja Magyarország legjobb zenekarát, a Hobo Blues Bandet, és a legpocsékabb énkesét, Hobót – mindezt olyan imádni való pimaszsággal, amitől ő „a” Cserhalmi, Földes László pedig „a” Hobo.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/cinematrix/2026/02/12/hobo-80-uton-lenni-boldogsag-film-szederkenyi-olga/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!