A júliusban elhunyt Lator László költő, műfordító és Kemény Aranka irodalomtörténész a családtörténeten messze túllépő „kincstár” közzétételére készült. Az immár csak posztumuszként megjelenő képes beszélgetőkönyv a tervek szerint 2023 őszén jelenik meg. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) most azonban felhívást tett közzé A Lator-tanya – Lator László tiszasásvári emlékei című kötet kiadásának támogatására.
A SZIMA felhívását Tóth Krisztina író Facebook-oldalán osztotta meg. „Kérem, hogy aki ismerte, szerette és tisztelte Lator Lászlót, lehetőség szerint fizessen elő erre a csodálatos könyvre.”
A képeskönyvben megjelenő fényképek java részét Lator István földbirtokos, Lator László édesapja készítette az 1920-as és ’30-as években a kárpátaljai Tiszasásváron. Az 1927-ben született Lator gyermek- és diákkoráról már A megmaradt világ című kötetében megemlékezett és a Felső-Tisza és holtágai mellett fekvő sásvári udvarházuk és környezete részletes leírását adta. A most készülő könyvben ezeket a helyszíneket és a Lator–Ujhelyi-Vitkay család tagjait láthatjuk.
A Lator-tanya Lator László számára nem csak földrajzi hely, de olyan ingergazdag közeg volt, amelynek minden részét szabadon bejárhatta, azt gyermekként „belakhatta”. Nemcsak a ház, a kert, az udvar és a szántóföldek, de a Tisza és élővilága is a része volt, és e környezet motívumai később beleszövődtek a verseibe
– mondta az Indexnek Kemény Aranka irodalomtörténész, muzeológus, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa.
A Lator család 1944 októberében a front elől menekülve hagyta el Tiszasásvárt, ahova többé nem térhettek vissza, javaikat elveszítették. Csak a legfontosabbnak ítélt dolgaikat – köztük a fényképalbumokat – vitték magukkal. Az itt készült utolsó nagyítások már Lator László felvételei, 1942–43 közöttiek lehetnek. „A fényképek egy jól működő gazdaságot és egy, a természethez szorosan kötődő család tagjait ábrázolják. Habár a természet elemei – például az árvizek – rendszeresen károkat is okoztak, Lator István azontúl, hogy gátat tervezett, a többi mellett az 1933-as tiszai árvizet is gyönyörű, festői tájképekben örökítette meg.”
A feltárt családi album
Kemény Aranka a Petőfi Irodalmi Múzeum kezdő muzeológusaként – kollégája, Kelevéz Ágnes irodalomtörténész, jeles Babits-kutató révén – 2002-ben ismerkedett meg Lator Lászlóval. Ő vonta be őt több, a költő-szerkesztő pályatársairól, így a Nemes Nagy Ágnesről, Vas Istvánról, Weöres Sándorról, majd a saját írói módszeréről folytatott interjúba. Később már önállóan, az Európa Könyvkiadó műhelyéről szóló interjúsorozatban beszélgetett vele.
Amikor Lator egy közös látogatásuk alkalmával eléjük tárta családi albumait, akkor a családi életképek, köztük a gyermek Latort különféle elfoglaltságai közben megörökítő fényképek egy csapásra lenyűgözték őket. Később merült föl annak gondolata, hogy a költő meséljen a PIM Médiatára számára a mindig szeretettel és megbecsüléssel említett képekről.
A privát életét költészetébe rejtő költő kis idő múlva elfogadta a felkérést, talán mert úgy érezte:
a fotók […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!