Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az Index stábját Fehér Dávid, a kiállítás magyar kurátora vezette körbe a tárlaton. A szakember szerint Matisse művészetében kulcsfontosságú a tiszta, fényjárta szín, az intenzív és expresszív színfoltokra épülő képalkotás lehetőségeinek keresése. Teljesen abszurd képzettársítás, hogy mindennek van színe, csak a gondolatnak nincs – Matisse műveiben a gondolati reflexió és az intellektualitás ennek ellenére jelentős, az alkotó írásban is rengeteget reflektált a képeire.
Technikai oldalról közelítve két részre bontható a művészete, hiszen a színfoltok mellett az egyszerűsítés – az ő esetében a vonalrajz – szintén a reflexió egy lehetséges formája.
A kiállítás a vonalrajz és a színfoltokra épülő festészet lehetséges szintézisének megteremtését, különböző aspektusait taglaló gondolatmenetként írható le.
Első jelentős alkotása, az 1895-ös Olvasó nő még egyáltalán nem hasonlít Matisse emblematikus alkotásaira. A kép komor, sötét tónusú, a holland barokk enteriőrfestészet hagyományait idézi, de tetten érhető rajta a francia elődök, például Camille Corot hatása is.
Ez a megközelítés nem elégítette ki, elkezdett más irányba is kutakodni. Paul Cézanne amolyan apafigura volt számára, de inspirálta a pointillizmus és a divizionizmus, a színekkel történő operálás lehetősége is
– jellemezte az alkotói pálya korai szakaszát Fehér Dávid.
Az első terem bemutatja, hogy Matisse miként alakította ki fokozatosan az egyre erőteljesebb színeket alkalmazó festészetét. Az itt kiállított alkotásokat – a képek mellett szobrokat is – pre-fauve, vagyis fauvizmus előtti műveknek nevezik. 1905-ben Matisse egy nyarat töltött Collioure-ben André Derain festőművésszel, és néhány társukkal közösen elképesztő műtárgyanyagot hoztak létre. Nyers, vad színekkel alkottak, ezeket a műveket később Párizsban állították ki. A terem közepén egy klasszikusabb stílusú, neoreneszánsz szobor állt, körülötte pedig Matissék művei sorakoztak. A korszak nagy kritikusa, Louis Vauxcelles azt írta a látottakról:
Olyan ez a neoreneszánsz szobor ebben a teremben, mint Donatello a vadak között.
Innen a fauves, azaz vadak kifejezés.
Az életöröm festője
Matisse-ra jellemző, hogy párokban, szekvenciákban gondolkozott, remek példa erre Fényűzés I. című képe, amely a kiállítás második részében látható: a bukolikus, nőalakos festménynek van egy másik változata is. A harmonikus és monumentális festmény mellett egy, az orientalista irányzatot követő képet és az afrikai művészet hatására készült szobrocskákat is megtekintheti itt a nagyérdemű. A szobrok párbeszédben állnak Matisse festészetével, illetve korabeli fotókkal is, ugyanakkor elsősorban a háttérben található grafikasorozattal együtt értelmezhetők.
A Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő sorozat darabjai 1913-ban kerültek az intézménybe vásárlás útján, Matisse ekkor még nem volt világsztár
– mondja a kurátor, hozzátéve, hogy az elképesztően könnyed és gyors vonalrajzok filmszerűséget kölcsönöznek a rajzoknak, és előrevetítik a művész későbbi témaábrázolási stílusát. A hagyományos szépségeszménnyel szembemenő nőábrázolás felvállalása negatív kritikákat váltott ki, annyira formabontók ezek az alkotások.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
