2024. május 25., szombatMa Orbán napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 385,00 Ft | USD: 356,00 Ft | CHF: 389,00 Ft
2024.05.25. Orbán Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 385,00 Ft | USD: 356,00 Ft | CHF: 389,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Civil tiltakozás, politikai botrány is övezte a város fejlődését

Hirdetés

Civil tiltakozás, politikai botrány is övezte a város fejlődését

A kecskeméti Széchenyi tér és környéke ma.

A kecskeméti Széchenyi tér és környéke ma.

Fotó: Gulyás Attila

Kecskemét központjában a 19. század végére egy impozáns, több elemből álló, de kellőképpen egybefűzött főtér-rendszer alakult ki. Ennek egyik csücske, az egyfajta mostohagyerekként ható Széchenyi tér, amely ugyanakkor integrálja a közlekedés, a kereskedelem, a kultúra és az idegenforgalom kiemelkedő funkcióit.

„Kecskemét városnak, Bács-Kiskun megye székhelyének – különösen az utóbbi 15 évben tapasztalható – dinamikus fejlődését szükségtelen statisztikai adatokkal érzékeltetni. Aki a városban megfordul, még ha régebben nem is járt volna ott, szembetűnően tapasztalhatja e sokoldalú fejlődés tárgyi eredményeit. Aki pedig csak néhány évtizede járt erre utoljára, a vasútállomás felől bevezető Rákóczi út középsétányán már nem találja a régen megszűnt kosarazó piacsort (helyette új vásárcsarnok van), a Szabadság téren és Kossuth téren a közelmúltban szűnt meg az átmenő közúti forgalom, és a régi facsoportok között, az utak helyén széles gyalogsétányok vannak. Az innen kiszorított gépkocsiforgalom a környező – egyirányúsított – utcákon bonyolódik le” – mutatja be a város központjának aktuális átalakulását 1980-ban a Városépítő hasábjain Bakonyi Dezső.

Hirdetés

Bevezető sorait egy újabb, Kecskemét központjának közlekedési könnyítését és további gyalogoszónák kialakítását előkészítendő tervpályázat elé írta. Hasonló, a dinamikus fejlődésről szóló írások időről-időre ezt megelőzően is születtek, így például a Millennium és 1914. között megjelenő Magyarország vármegyéi és városai című ismert országismertető sorozat is a belváros lendületes átalakulásáról értekezik:

„Hatalmas, nagy tér áll előttünk, a Piacz-tér, újabban Szabadság-tér, mely alig két évtizedes fejlődésnek az eredménye. Azelőtt itt utczasorok voltak, a melyeket lebontottak, hogy a teret kellőképen megnagyobbítsák. Az útvonalak keramittal és az árúsoknak fönntartott helyek téglával vannak burkolva. S a kibővítése még egyre tart; balról is van egy földszintes épületcsoport, melyet a város már kisajátított és legközelebb le is bontat.” (Haraszthy Lajos)

Szabadság tér, háttérben a fa mögött a zsinagóga épülete, 19. század vége

Szabadság tér, háttérben a fa mögött a zsinagóga épülete, 19. század vége

Fotó: Fortepan / Vargha Zsuzsa

Kecskemét a magyar mezővárosok ismert fejlődési útját járta be. A település nagy részét falusias jellegű lakóövezetek, a girbegurba utcák által kirajzolódó tizedek alkották (az elnevezés egészen az 1930-as évekig élt a városban), amelyek egy városias központi magot öleltek körbe, ahol mind minőségben, mind mennyiségben jelentős épületállomány jött létre a 19. század végére. 1881-ben született meg az egész városra érvényes építkezési szabályrendelet, amely a léptéket váltó város magán- és középítkezéseinek „zsinórmértékévé” vált, ezáltal sikerült a telek-elaprózódásokat megakadályozni és kezdett kialakulni a belső városközpont közigazgatási, kereskedelmi, vendéglátás, kulturális és oktatási funkciója.

Szecessziós „tündérpalota”

Korábban csak a különböző felekezetek templomai emelkedtek ki a többnyire egyszintes házak közül, de a kiegyezés után és a vasút megjelenésével meginduló modernizációs folyamatok eredményeként számos új középületet húztak fel példás gyorsasággal. 1897-re készült el a Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte szecessziós Városháza – a „tündérpalota”, amely hosszú várakozás után a tavalyi évre megújult, amiről az Építészfórum is beszámolt –, de a korábbi piactéren ekkoriban emelték a Kecskeméti Takarékpénztár-Egyesület kétemeletes palotáját vagy mellette a Kecskeméti Kereskedelmi Iparhitelintézet és Népbank szintén kétemeletes palotáját is. A piacon megjelent az elektromos közvilágítás, hogy ezzel is segítsék a hajnali, akár egy-két órakor megkezdődő gyümölcs- és dinnyeárusítást, de szintén a térségben nyílt meg az Úri kaszinó is.

Szabadság tér, balra a zsinagóga (később Tudomány és Technika Háza). Szemben a Cifra-palota, ettől jobbra a Kecskeméti Református Kollégium Gimnáziuma. Jobb szélen a református templom. A felvétel a Kecskeméti Nagytemplom tornyából készült, 1935

Szabadság tér, balra a zsinagóga (később Tudomány és Technika Háza). Szemben a Cifra-palota, ettől jobbra a Kecskeméti Református Kollégium Gimnáziuma. Jobb szélen a református templom. A felvétel a Kecskeméti Nagytemplom tornyából készült, 1935

Fotó: Fortepan / dr Ádám György

Kecskemét központja lényegében egy összefüggő, mégis megfelelően tagolt térként állt össze a 19. század végére, ahol a különböző funkciók kellőképpen elváltak egymástól, laza köteléket alkotva. Így az egybefűzött tereken sétálva juthatunk el a színháztól a kollégiumig, a templomtól a bankpalotákig, vagy a pompás, a városban korábban sosem látott bérpalotákig. A századfordulón lendületesen modernizálódó városközpontban számos remek szecessziós épület is született, amelyek ma is meghatározzák a városképet – érdemes egy kis virtuális sétát tenni a város szecessziós „paradicsomában”.

Bazársorról a Centrum Áruházba

A belvárosi téregyüttes azonban nemcsak kellemes korzóként szolgált, hanem kiemelt közlekedési útvonalként és vásártérként is. A vasútállomás és az épülő városháza között alakították ki a város közlekedési kapujaként is értelmezhető fő tengelyt, az impozánsra kiszélesített, középen dupla fasorral övezett sétánnyal kiépülő és az akkoriban szintén újdonságszámba menő keramittal burkolt Rákóczi utcát.

A motorizáció fejlődésével kialakuló, a korábbi országutak nyomvonalát is hasznosító új útvonalak szintén a belvárosban találkoztak: a Békéscsaba felől érkező 44-es és nyugat felé, Solt és a Duna irányába tartó 52-es főútvonallal, amelyet itt metszette át az észak–déli, Budapest-Szeged irányú 5. számú főútvonal.

Kossuth tér, mára lebontott üzletsor a Szent Miklós-templom / Barátok temploma mellett, 1955

Kossuth tér, mára lebontott üzletsor a Szent Miklós-templom / Barátok temploma mellett, 1955

Fotó: Fortepan / Urbán gyűjtemény

A polgári- és kereskedőházakkal szegélyezett Rákóczi utcában kézenfekvőnek tűnő, központi és jól megközelíthető helyen, viszont kevésbé jó körülmények között működött a piac. A református templomhoz kapcsolódó, Pártus Gyula tervezte, egyszintes, eklektikus épületegyüttesben 1878-ban nyílt meg a bazársor, amelyet az államosítás után, 1949. november 7-én Állami Áruházként avattak újjá, a korábbi kis üzlethelyiségek egybenyitásával – ahogy ezt láthattuk Szombathely főterének esetében is. A korábbi bazársort az áruház idővel kinőtte, és az 1983-ban megépült új Centrum Áruházba költözött.

Csinos saroképület

A belvárosi téregyüttes talán legnagyobb átalakulásán a terület észak–nyugati sarkában álló Széchenyi és Kossuth tér kettőse ment keresztül. A kissé elzártabb Széchenyi teret eleinte csak a római katolikus templom uralta, amelynek tornyában tűzőrség székelt. Mellette a plébánia-hivatal és a katolikus egyház bazárépülete áll, amelyen visszafogott formában, de szintén szecessziós jegyek lelhetők fel.

A templom túloldalán 1907-re készült el a Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte Iparosotthon, valamint 1910 körül a feltételezhetően szintén a kezük nyomát viselő szomszédos bérház, amelyet az izraelita egyházközség építtetett. A két igényesen kiképzett épület már látványosabb, hullámzó jegyekkel egyértelműen képviseli a szecesszió világát, a lechneri örökséget.

Az Iparosotthon az 1970-es években, korábbi átalakítás után, felújítás előtt

Az Iparosotthon az 1970-es években, korábbi átalakítás után, felújítás előtt

Fotó: Műemlékvédelem, 1981.

„A tér sarkán álló Iparosotthon változatos tömegalakítása és bizonyos részletei a tervezők későbbi műveit is előrevetítik (pl. szabadkai városháza). Szép kovácsoltvas ablakrácsai és erkélyei, reprezentatív nagyterme, kerámia díszei és beépítéssel azóta elrontott homlokzati ablakai az egész épület műemléki helyreállítását sürgetik…” (Műemlékvédelem, 1981)

A kétszintes, „csinos” saroképületbe eredetileg az Ipartestület, a Munkásbiztosító pénztár és az Ipari Hitelszövetkezet helyiségei költöztek, de működött benne vendéglő, kávéház kisebb színpaddal és szálloda „házi kezelésben”. Az épületet azonban 1937-ben jelentősen átépítették, hogy a díszteremből mozit alakítsanak ki. Ennek következtében sok helyen elrejtették az eredeti finom kiképzéseket, az üvegmozaik-díszítést pedig egyenesen elvágták. Az elkészült Otthon Mozit a helyi lap szerint a közönség kedvezően fogadta, a nézőkre az átalakított épület „kellemes benyomást tesz a csinos, ízléses, modern mozi, amely családias, otthonias, barátságos” (Kecskeméti Lapok, 1937).

Égető lakhatási problémák

A második világháború után a Szociáldemokrata Párt tulajdonába […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/jardasziget/2024/05/12/jardasziget-kecskemet-szechenyi-ter-varoshaza/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Két óra romantikára vágyó asszonyoknak és kérges szívű pasiknak

Lám, ami az amerikaiaknak írországi romantika, az a Németországban élő török kisebbségnek horvát tengerpart. A …