Charlie tökéletes gyógyszere: whisky, vodka, grog és kávé

Harminc éve, 1995  tavaszán beszélgettem Horváth Charlie-val a Kongresszusi Központ bárjában, amikor is elárulta, hogy a Jég dupla whiskyvel mindent felülmúló sikere után rengeteg whiskyt kapott a rajongóktól, és a barátoktól. Azóta már ezek a palackok már bizonyára elfogytak, elvégre eltelt harminc év, és nemcsak az 1994-es album öregedett jól, mint a whisky, hanem a következő, 1995-ben publikált Mindenki valakié is. Utóbbi album a napokban jelent meg a Magneoton gondozásában, először vinyl formátumban.

1995 Charlie pályafutásának talán legsikeresebb éve volt.  Debütáló szólólemeze platina státuszú lett, ahogy a Mindenki valakié is, az év végén pedig két teltházas koncertet is adott a Budapest Sportcsarnokban, az egyiket a Tátrai Band tagjaként, a másikat a szólóénekesként.

Két dózis egy helyen

A kilencvenes évek közepe sok szempontból a magyar popkultúra mélypontja volt, ekkor jöttek létre futószalagon összerakott fiúzenekarok, lánycsapatok, egy olyan korban, amikor ha valaki alapot ásott, előfordult, hogy vagy vasúti olajtartályt talált a telkén, vagy egy bebetonozott maffiózót, nemzeti színű joggingban. Ebben a zaklatott időszakban a főszerkesztők lapindítón még bőrmellényükre akasztották a csipogót, lapzártakor pedig már fotósmellényben nézték a címlap levonatát, zöld színű bankárlámpájuk fényében.

Ekkor került a boltokba Charlie jazzes funky-pop albuma, ami maga volt a minőség, a fény az éjszakában.

Hirdetés

Charlie-nak olyan zenészeket sikerült maga mellé állítania, mint László Attila (gitárok), Lattmann Béla (basszusgitár), Horváth Kornél (ütőhangszerek) Fekete-Kovács Kornél (trombita) Lerch István (billentyűs hangszerek).

Játszd újra, Charlie!

A siker elképzelhetetlen lett volna Lerch István stílusgyakorlataitól, aki bámulatosan érzett rá a blues-os lüktetésű, szélesvásznú funky életképekre. És persze, Horváth Attila vérprofi, intelligens, a Charlie-élményt megépítő dalszövegei adtak hátteret a daloknak, amelyek tele vannak popkulturális utalásokkal.

A Hé, nővér! felütését (A helyzet jó, csak reménytelen) vessük össze a Fonográf A show folytatódik című dalának nyitányával: Tudod, a helyzet az jó, de nem reménytelen. És ott a Játszd újra, Sam! című, a Casablancára utaló felvétel, amelyben a nyomatékként miatt elhangzik a szintén a filmet idéző As Time Goes By-sor is. Charlie kollekciója egy hotel minibárjára emlékeztet, amelyben nemcsak whisky található, hanem vodka is (Olvad a jégvilág). Ebben a dalban egy moszkvai hotelbe hív minket egy szédületes vodkaparti éjszakára.

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/zene/2025/03/11/stenk-zene-pop-charlie-mindenki-valakie-album-kritika/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!