Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A magyar olvasók elsősorban regényeit és novelláit ismerhetik. Charles Bukowski életműsorozatának hazai kiadása a kétezres évek elején indult el, most pedig újabb kötettel bővült. A South of No North: Stories of the Buried Life című, 1973-as novelláskötet A semmitől délre címmel először 2009-ben látott napvilágot Magyarországon, ám ezt követően csaknem másfél évtizeden át beszerezhetetlen volt. A Trubadúr Könyvek Kiadó most újra kiadta, folytatva azt a munkát, amelynek részeként tavaly végre magyarul is a könyvesboltokba került Bukowski egyik legfontosabb verseskötete, a Vízben égni, tűzbe fulladni.
A vesztesek krónikása
A semmitől délre több amerikai irodalomtörténész szerint Bukowski legjobb novelláskötete. Már a cím is sokatmondó. Nem egy létező földrajzi helyet jelöl, hanem egy élethelyzetet fejez ki.
Olyan emberek világát idézi meg, akik elveszítették a biztos kapaszkodókat, egzisztenciális válságban vannak, és a társadalom peremén próbálnak túlélni.
Az alcím – Stories of the Buried Life, vagyis Az eltemetett élet történetei – ugyanezt erősíti. Bukowski azoknak adott hangot, akiket a többségi társadalom észre sem vesz: alkoholistáknak, prostituáltaknak, alkalmi munkásoknak, szerencsejátékosoknak, magányos nőknek és örök veszteseknek.
A kötet több novellájában feltűnik Henry Chinaski, Bukowski jól ismert alteregója, A semmitől délre mégsem egyetlen összefüggő történetet mesél el. Inkább egymás mellé rendezett életképek sorozata, amelyek az amerikai társadalom nyers valóságába engednek betekintést.
Ez a valóság azonban Kelet-Európában, így Magyarországon is ismerősnek hat. A magány, a létbizonytalanság, a kiszolgáltatottság vagy az alkoholizmus ma is sokak mindennapjainak része, ezekről az élethelyzetekről mégsem beszélünk eleget nyíltan.
Bukowski prózája éppen ezért több mint fél évszázaddal a megjelenése után sem veszített az érvényességéből.
A magány arcai Bukowski világában
A semmitől délre első novellája, a Magány (Loneliness) jól felvezeti az egész könyv hangulatát. Üzenete erőteljes, a kötet többi történetéhez képest mégis könnyebben befogadható. Egy középkorú nő kétségbeesett társkeresését meséli el romantikus illúziók nélkül. Nyelvezete a szerzőre jellemzően nyers, mégis van benne empátia. Bukowski nem űz gúnyt a magányból vagy a főszereplőből, inkább rámutat a női és a férfimagány eltérő természetére, az egymásnak feszülő vágyakra és elvárásokra, valamint arra, hogyan vezethet mindez a kiüresedett létezéshez.
Hasonlóan emlékezetes a Szerelem 17,50-ért (Love for $17.50), amely első pillantásra groteszk történet egy kirakati próbababáról, valójában a vágy, a magány és az emberi kapcsolatok kiüresedésének abszurd példázata. A novella főhőse, Robert szexuális fantáziáit próbababákhoz, viaszbábukhoz és szobrokhoz köti, végül pedig megvásárol egy hosszú piros ruhát és keret nélküli szemüveget viselő női próbababát. A humor mögött ezúttal is mély szomorúság húzódik meg, ami Bukowski prózájának egyik legfontosabb sajátossága. A történet ma sem hat idegennek a valóságtól. Időről időre napvilágra kerülnek olyan esetek, amikor valaki élettelen tárggyal vagy próbababával alakít ki érzelmi kötődést, sőt olyan történetek is ismertek, amikor valaki jelképesen feleségül vett egy próbababát vagy szilikonbabát. Napjainkban ehhez új jelenség is társult, egyre többen generatív mesterséges intelligencián alapuló csevegőrobotokkal próbálják enyhíteni a magányukat. Arra is akadt már példa, hogy valaki „szerelmes lett” gépi „társalkodó partnerébe”. Bukowski novellája ma is ugyanúgy szembesít a magány és a kötődés torzulásaival, mint fél évszázaddal ezelőtt.
A kötet zárónovellája, Egy férfi vallomásai, aki elég őrült ahhoz, hogy bestiákkal éljen együtt (Confessions of a Man Insane Enough to Live with Beasts) önéletrajzi ihletettségű. Bukowski saját életének kudarcait, alkoholizmusát és az íróvá válás felé vezető útját dolgozza fel. A novella ugyanazokat a témákat bontja ki, amelyek később a Postában, a Kezdőben, a Tótumfaktumban és a Nőkben is meghatározóvá váltak. A regényekből a novella több történetszála is ismerős lehet.
Az idő Bukowskit igazolta
Bukowskit gyakran próbálták botrányhősként beállítani a szexualitás, az erőszak, az alkohol és a durva nyelvezet miatt. Több mint harminc évvel a halála után azonban jól látszik, hogy művei kiállták az idő próbáját. Könyvei ma is világszerte fogynak, új olvasók fedezik fel őket, helye pedig egyre biztosabbnak tűnik a 20. századi amerikai irodalom <a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!