2022. január 18., keddMa Piroska napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 355,00 Ft | USD: 311,00 Ft | CHF: 340,00 Ft
2022.01.18. Piroska Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 355,00 Ft | USD: 311,00 Ft | CHF: 340,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Búcsú az Olimpiától

Hirdetés

Búcsú az Olimpiától

Megfejthetetlennek tűnik, hogy egy amúgy felkapottnak mondható bisztró tulajdonosa – bár inkább mondanám gourmet étkezdének –, amely az évek során kultikus szentéllyé nemesült, miért sokkal be és tesz drámai bejelentést, amelyben közli, hogy ennyi volt, nem bírja tovább, bezárja az üzletet.

Pedig szó szerint ez történt.

Hirdetés

Másik érdekesség, hogy miként reagált erre az úri közönség, amely nem volt rest, és azonmód másfél ezer elektronikus postai levéllel bombázta meg az étterem üzenőfalát, amelyben sajnálatuknak, megdöbbenésüknek, együttérzésüknek adnak hangot. Mintha csak megtervezett marketingakció lett volna – félre értés ne essék, nem volt az –, hirtelen december végéig betelt az étterem.


Rizotto


5

RizottóGaléria: Olimpia étterem(Fotó: Vajda Pierre)

Persze van megfejtés: egyrészt a járvány üzletileg súlyos sebet ejtett az éttermen, egy ilyen néhány asztalos, kifejezetten barátságos árfekvésű, prémiumnyersanyagokkal dolgozó étteremnek a leállás végzetes lehet, de még a kisebb forgalomcsökkenés is kivérezteti, a másik legalább ennyire súlyos körülmény, hogy megrendült a szakács szakma, rengeteg a pályaelhagyó, sokan mentek végleg külföldre, emellett megcsappant a vendéglátós szakma becsülete, vonzereje. Könnyen előfordulhat, hogy jelen körülmények között utoléri a kiégés néven ismert jelenség a személyzetet.

Eddig négyszer írtam az Olimpiáról, az elsőt pont tíz éve, amikor még Takács Lajos neve fémjelezte a helyet:

Aprócska bisztró, szinte családi méretű az istenadta, az este folyamán a Takács-féle menüsor nem ám amolyan beleeszem, aztán felpattanok, és eljövök, hogy átadjam a helyem valaki másnak, hanem kulináris elmélyülést kívánó tevékenység. Pedig őszintén szólva az egyéb körülmények nem igazán marasztalók, ide tényleg csak azok jönnek, akik számára a hely szellemét nem az aktuális belsőépítészeti divatirányzatok határozzák meg.

A továbbiakban egy újabb idézet erejéig az ételekről:

Megkapom a beköszöntő falatot, ami feltehetően, szerda lévén, a keddi halas napból maradt, amit csak a rend kedvéért jegyzek meg, nem minősítésképpen. Aprócska marinált sügérfalat, és hagymás feketekagyló-saláta, egy kis olaj meg juzu, ami japán illetőségű, mondjuk, »citrom«. Egy kis szájpadlást ingerlő gesztus az egész, de nem több. Komolyabb vizekre evezünk, jön a kacsamájpaté, füstölt tokhallal a tetején, egy kevés mogyorós mártás övezi, és mellette friss mangó apró kockákra vágva egy csipetnyi csilivel, és ugyanaz a mangó krémes állagban.

2013-ban még mindig Takács Lajos viszi a konyhát:

Lássuk csak: gusztusos tányér, rezgő borjú, csontos darab, cupákos már szemre is. Két sárgarépaszelet világít ki a tányérból, a rizs krémes, hullámos, minden együtt van. Ebben a fogásban azonnal felcsillannak azok az erények, amiért oly sokan esküsznek az Olimpiára. A hús lebomlik a csontról, a cupák olvad, keneget, a rizs sűrűsége, »tejes« állaga remek összhangban van az előbbiekkel.

2014-ben Ádám Csaba vette át a konyhát, ekkor írtam:

Egy vérengzés maradványaként is tekinthetnék a következő, lényegében az első fogásra, ami nem más, mint borjúmájmousse, céklameringue-gel, turbolyás póréhagymakrémmel, sárga és tarka apró céklákkal és, ami látványban a legmeghatározóbb, a tányért vöröses-mályvás izgalomban tartó málnaecetes céklakrém. Soknak tűnhetne első olvasatra, de nem így van, mert a finom arányok döntik el, hol található a vezetőíz. Természetesen a mousse viszi a prímet, minden más csak alázatos szolgája, diszkrét birizgálója az ízlelésnek. A céklahabcsók a második főszereplő, és ennek fényében jól értelmezhető a tányér alaphangulatát megadó céklás-málnás kenet, éppen a kellő mértékű savjelenlétet biztosítja. Ádám Csaba kivételes arányérzékkel komponálja a tányérjait, minden elem a látványon túl ínyencfunkcióval bír, és szerencsére nem fél a valódi ízektől, nem butít, nem herél.

Majd így folytattam:

Zöld siszós, magyarán vadszezám-levelekkel ízesített uborkaleves, tempurázott borjúvelő, vakame, ami zöld tengeri alga, sült nori, ez a tengeri fű, ami itt most »chips« formában jelenik meg a tányér mellett a következő fogás. Ritka, amikor ilyen konzekvensen kerülnek össze színek, ízek, állagok. Egyrészt a leves íze mennyei: az uborka sava, ereje és a menta ízét idéző vadszezám-levelek rafinált vibrációt okoznak. Az ázsiai csavar, ami manapság minden valamirevaló konyhában előkerül, ilyen tudatos használata csak a nagyokra jellemző. Az apró, kívülről roppanó, belül krémes borjúvelő mint […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/degusztator/2021/12/20/olimpia-etterem-takacs-lajos-pierre-gourmet-bezar-sef/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Az új Sikoly-filmen úgy rettegtünk, hogy majdnem kimentünk róla

Az új Sikoly-filmen úgy rettegtünk, hogy majdnem kimentünk róla

Wes Craven 1996-ban egy olyan horrorfilmet tett le az asztalra, amely egyszerre volt véres, ijesztő, …