Bori Mamiéknál, Gyöngyösön tudják, mitől cuppan

user1 1 héttel ezelőtt Kultúra Hozzászólok 2 Megtekintés Index

Van az az étteremtulajdonos, aki ha látja, hogy éttermének környezetében valami hibádzik, bár az utca vagy tér már nem tartozik a fennhatósága alá, addig ficánkol, amíg termőfölddel tömött öblös dézsákat ki nem helyez a vigasztalan aszfaltra, amelyekbe kedvére való zöld növényzetet plántál, majd ezeket maga locsolgatja nap mint nap.

Életet lehel a közvetlen környezetébe

És ugyanez a tulajdonos arra kéri a konyhai személyzetet, hogy a tojás héját gyűjtse össze, hogy az otthoni kis paprikaültetvényére odaszórhassa apóra törve, mert a paprikának kell a mész. Aztán az a paprika egyszer csak visszaköszön a tányérról töltött paprika formájában. De az sem a megszokott módon, mert úgy találták, hogy szaftosabban tartja a tölteléket, ha a kétféle paprikát felcsíkozzák, zöldet meg a kápiát, megsütik, marinálják, majd az így ízesített paprikacsíkokba tekerik a tölteléket lazán, szellősen. És igazuk van, a füstös paprikacsíkok szinte beleolvadnak a lágyan omló töltelékbe.

Galéria: Bori Mami étteremFotó: Vajda Pierre

Gyöngyös híre

Ezt tudtam meg Gyöngyösről: „E nevezetet, mint a régi irományokból kitetszik, valószínűleg a még mai napig is e vidéken nagy bőségben termő tölgyfák sűrűen megrakott apró gyümölcseitől, melyek Gyöngy, Gemma hívatnak, vette.”

És az utóbbi években kis túlzással a Bori Mami néven itt üzemelő étterem tette fel a térképre a várost.

Krúdy és Gyöngyös

Krúdy kedvelte a töltött karalábét, de rajongani nem rajongott érte, ha viszont ezt a módit, a Bori Mami-félét megízlelhette volna, bizonyára nagy propagátorává vált volna, bár elpanaszolta, hogy a Gyöngyös városába vezető országútba árkot ástak a borszállító szekerek, és ez igencsak megkeserítette az életét az arra utazóknak, de se a városnak, se a közigazgatásnak mégsem jutott eszébe azon szekér vájta árkokat betömni.

Manapság egy fertályóra sem kell, hogy Pestről Gyöngyösig suhanjon az ember, borosszekereknek nyomuk sincs. Ez idő alatt az utazó kellően felkészítheti magát arra a bizonyos „töltött karalábéra”. Ami abban különbözik az elődjétől, hogy a karalábét nem hagyják egyben, hanem hártyavékonyra szeletelik, fermentálják, szép sötét árnyalatúra pirítják, amitől mennyei ízűvé nemesül, szépen összegöngyölik, szinte egyenként lapozható, és benne zöldséges ragu található, itt-ott egy-egy szem aranymazsola is felüti a fejét.

Nem akarok elrugaszkodni a valóságtól, hiszen nem azt várják tőlem, hanem szenvtelen, száraz tudósítást, de nézzék el, ha nem vagyok képes uralkodni magamon, és lelkesültségemben túlfűtött jelzőkkel illetném ezt a póriasnak tűnő, ámbátor éppen azt meghazudtoló, sokízű, mint a vadász szanaszét spriccelő sörétje, olyan hatást kiváltó ételt. El vagyunk ejtve.