Jávorszky Béla Szilárd legújabb kötetében a negyvenkilenc éves Téka zenekar első tizenöt esztendejét tárja olvasói elé. A Hagyományok Háza kiadványa megszólaltatja az alapító muzsikusokat. A könyvet rendkívül családias hangulatban mutatták be a Fonóban, ahol nem maradt el a közös éneklés, sőt, táncra perdültek a Téka-rajongók.
Ma is aktív zenekar
Nekem a Téka annak idején, a nyolcvanas években, bevallom, kimaradt. Más zene járta akkor nálunk gimiseknél. Punkot és újhullámot játszottunk, minden középiskolára több banda jutott, illetve Európa Kiadó, Kontroll Csoport, Bizottság, VHK, Trabant, Neurotic, ETA koncertre jártunk. Most, így, közel fél évszázad múltán elnézve a Fonó kávéházban helyet foglalókat, némi irigység költözött belém, látva, hogy a tékások mindegyike ismer mindenkit. Meg persze a felcsendülő dalokat, amiket közösen énekeltek. Negyvenkilenc év ide, vagy oda, meglehetős gyorsasággal alakították ki a színpad előtt a táncteret. Nincs mese, a népzenészek, néptáncosok összetartó, nagy család, s a kívülállók joggal érzik idegennek magukat a társaságukban.
Ugyan a könyvbemutatót maga a szerző, Jávorszky Béla Szilárd vezényelte, azonban az elhangzó sztorik nagy részét, majdhogynem a közönség fejezte be. Számukra ez, a muzsikusokkal közös történelem, amit együtt éltek, mi több, élnek meg, tudniillik a zenekar mai napig aktív, jóllehet az eredeti felállásból mindössze Lányi György „Gyurkedli” maradt. Mellette Tárnoki Beatrix, Kalász Máté és Kalász Tamás muzsikálnak, tíz éve, minden szombaton a Csiliben.
A táncház második hulláma
„Az 1976-ban alakult Téka első tizenöt éve a népzenei revival egyik legfényesebb fejezete, az együttes a táncházasok második hullámának kétségkívül legerősebb, és a mögöttük jövő generációk számára fároszként utat mutató képviselője.” E mondattal indul Jávorszky Béla Szilárd könyve, amelyből a későbbiekben megtudjuk: „A Téka nevet Sipos Mihály ajánlotta, mondván, faluhelyen e faliszekrény őrzi az értékeket: bibliát, iratokat, pénzt, pálinkát.”
Most pedig igyekszem felidézni a könyvbemutatón elhangzott történetek javát, amelyek majd’ minden esetben poénnal végződtek.
Az ozorai példa
Porteleki László „Poros” egyedüliként hozta magával gyermekkorából a népzene szeretetét, pontosabban, annak ismeretét, lévén, tizenkét esztendős koráig Ozorán élt nagyszüleinél, kifejezetten hagyományos falusi környezetben.
Világ életemben elvágyódtam onnan, egészen addig, amíg a nagyvárosba kerültem, azóta egyfolytában visszavágyom
– vallotta be Poros, aki elmesélte: mindenféle zenéket hallgatott, például iskolatársaival, szünetekben, valakinek az otthonról elhozott Sokol rádióján. (Ez a szovjet, zsebrádiónál nagyobb, táskarádiónál kisebb, tranzisztoros világvevő, közép- és hosszú hullámon, fej-, orr- és doboz hangon szólt 1963-tól, jóval tovább annál, mint amikor 1983-ban az utolsó darab lekerült a gyártósorról.)
A mókás kedvű Porteleki dédnagypapa citerázott, s kötelezően továbbörökítette a családi hagyományt a kis Lacinak.
„Csinált nekem egy citerát, amin a ritmust kellett ütnöm kénytelen-kelletlen, mondhatjuk, ötéves korom óta vagyok zenész” fogalmazott a prímás.
Innen datálható kötődése a hagyományos zenéhez, amit a keresztelőkön, esküvőkön, bulikon szóló muzsikák erősítettek. Mígnem, már fővárosi gimnazistaként, elkeveredett az FMH-ba, a Muzsikás klubba, ahol éppen dunántúli nótákat játszott a zenekar, amiket Poros barátai sosem hallottak, ő azonban kiskorától ismerte azokat.
Francia zakó és magyar köcsögduda
„A Veres Pálné Gimnáziumban mindenki farmerban és pólóban járt, én pedig azt mondtam magamban: azért sem – kezdte visszaemlékezését Lányi György. – Szüleim a franciaországi nyaralásból téglaszín zakóval tértek haza, ehhez nyakkendőt kötöttem és fehér nadrágot húztam. Így jelentem meg a próbán, ahol Nagy Zoltán és Poros muzsikáltak. Köcsögdudával mentem, azon tudtam játszani. Kiröhögtek.”
Ezért komolyabb népi hangszert választott, a kontrát. Játszani még nem tudott rajta, amikor egy csehszlovákiai gyógykezelésen megismertették valami helybeli nótával.
Hazaérkezve bemutatta, a többiek csak néztek, sose hallottak még hasonlót sem. Azon a véleményen voltak, az nem szapora, mi több, nem is népzene.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/popkult/2025/04/30/teka-hagyomanyok-haza-javorszky-bela-szilard-zenekar/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!