Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Az lenne a legjobb, ha az Ördögkatlan már nem lenne a másik Magyarország. Ha ugyanaz a Magyarország lennénk, mint amelyik az év minden napján létezik. Ennél nagyobb öröm nem érhetne bennünket” – mondta az Indexnek Bérczes László, a fesztivál egyik alapítója az augusztus 4. és 8. között Beremenden, Kisharsányban, Nagyharsányban, a Szoborparkban és a Vylyan dűlőin megrendezett Ördögkatlan Fesztivál előtt.
Minden évben ugyanonnan indulnak
A mondat első hallásra meglepő. Hiszen éppen a „másik Magyarország” vált az elmúlt években az Ördögkatlan egyik leggyakrabban idézett jelmondatává. Bérczes szerint azonban ez soha nem politikai szlogen volt. A kifejezést több mint egy évtizede Bukta Imre egyik műcsarnokbeli kiállításának címéből kölcsönözték, mert úgy érezték, pontosan leírja, amit 2008 óta minden augusztusban megpróbálnak létrehozni Dél-Baranyában.
„Azt éreztük, hogy amit mi öt napon át csinálunk 2008 óta, az öt napra egy másik Magyarországot teremt. Ez talán nagyképűen hangzik, de a szándékunk szerint olyan hely születik ilyenkor Dél-Baranya kis falvaiban, ahol természetes az elfogadás, a kíváncsiság, a nyitottság és a sokszínűség.”
A fesztiválalapító szerint azonban az lenne az igazi siker, ha egyszer már nem kellene külön nevet adni ennek a világnak. Örülne, ha az a nyitottság és egymás iránti kíváncsiság, amit az Ördögkatlan öt napra megteremt, az év többi részében is természetessé válna. Azt ugyanakkor nem gondolja, hogy ez egyik napról a másikra bekövetkezhet.
Bizonyos törvényeket meg lehet gyorsan változtatni, rendelkezéseket lehet hozni, de az emberek gondolkodásának, szemléletének megváltoztatásához nagyon sok idő kell. Rengeteg türelem kell. Ezért sem gondolom, hogy egy választás vagy egy politikai fordulat önmagában megváltoztatná az országot
– fogalmazott Bérczes László.
Miközben az Ördögkatlan mára az ország egyik legismertebb összművészeti fesztiváljává vált, szerinte a háttérben ugyanaz a bizonytalanság kíséri a szervezést, mint évekkel ezelőtt. Úgy véli, egy ilyen léptékű összkulturális rendezvény nem működhet kizárólag jegybevételből és piaci alapon, ezért az állami támogatás elengedhetetlen. A legnagyobb problémát mégsem ez jelenti, hanem az, hogy a fesztiválnak közel húsz év után is minden évben újra bizonyítania kell.
Értéket raktunk az asztalra. A stáb gyakorlatilag ingyen áldozza be a nyarát. De az, hogy nekünk minden évben be kell mutatkoznunk, minden évben nulláról kell indulnunk, megalázó.
Bérczes ugyanakkor fontosnak tartja elválasztani egymástól a finanszírozás kiszámíthatatlanságát és a művészi szabadság kérdését. Megfogalmazása szerint az Ördögkatlan történetében a támogatások soha nem jártak tartalmi elvárásokkal.
Tök mindegy, melyik kormány volt, az a támogatás, amit kaptunk, nem járt elvárásokkal. Nem volt olyan feltétel, hogy kit hívhatunk meg vagy mit kell mondanunk. Meg tudtuk őrizni a szabadságunkat.
Szerinte tehát nem az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy bárki meg akarta volna mondani, milyen programokat szervezzenek vagy kiket hívjanak meg, hanem az, hogy egy csaknem húsz éve működő, már bizonyított fesztiválnak minden évben ugyanarról a rajtvonalról kell elindulnia.
A kultúra a jobbik énünket szólítja meg
Az idei programokról Bérczes László nem a fellépők névsorát kezdi sorolni, hiszen az megtalálható a megújult honlapon. Sokkal inkább arról beszél, milyen élményeket szeretne adni a fesztivál. Ennek egyik legkülönösebb példája Enyedi Ildikó Csendes barát című filmjének fája. Miután kiderült, hogy a forgatási helyszín néhány kilométerre található az Ördögkatlantól, a szervezők úgy döntöttek, egyszerűen elviszik oda az érdeklődőket.
Ugyanez a gondolat hívta életre évekkel ezelőtt az Offline Rezervátumot is, ahová mobiltelefonnal nem lehet belépni. Nem azért, mert a fesztivál a technológia ellen lenne, hanem mert vannak pillanatok, amelyek szerinte csak akkor őrizhetők meg igazán, ha nem a képernyőn keresztül éljük meg őket.
Hasonló élményt jelent számára az Elfogadás Tere, ahol sérült és nem sérült emberek nem külön programokon vesznek részt, hanem ugyanannak a közösségnek a tagjai. Ennek egyik szép példája szerinte a Katlanfutás. A hét kilométeres távon látók és látássérültek futnak együtt, egy keskeny szalaggal összekötve. „Ennél személyesebb dolgot nehezen tudok elképzelni.”
Bérczes éppen ezért nem hisz abban, hogy a kultúra pusztán szórakoztatás lenne. Ha valaki beül Händel Messiására, megnéz egy Tarr Béla-filmet, részt vesz egy Enyedi Ildikó-beszélgetésen vagy meghallgat egy koncertet, szerinte valami közös történik. Talán ezért gondolja azt is, hogy az Ördögkatlan legfontosabb eredménye nem az, hogy évről évre több ezer embert vonz Dél-Baranyába, hanem az, hogy ezeken a napokon háttérbe szorulnak azok a címkék, amelyek a hétköznapokban sokszor meghatározzák az emberi kapcsolatokat.
Egy ember sokkal gazdagabb annál, mintsem hogy az alapján ítéljük meg, kire szavazott.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!