A világhódító sorozat mintájára több városban, köztük Szöulban is önként jelentkezhetünk a kegyetlennek ígérkező játékba. A „Squid Game: The Experience” című élményprogramban a sorozat által inspirált játékokat próbálhatunk ki (és élhetünk túl). A harmadik évad bemutatója előtt a dél-koreai fővárosban jártunk, ahol mi is részt vettünk az immerzív élményben. Vér ugyan nem folyt, és az életünket is megkímélték, de az adrenalinszintünk igencsak megemelkedett abban a két órában, amíg maszkos őrök figyelték, hogyan küzdünk meg egymással, és persze önmagunkkal.
Nem a metróban „húztak minket csőbe”, és nem egy rejtélyes alak utasításait követve jutottunk oda, hanem magunktól léptünk a Seongsu-dong városrészben található épületbe, ahol a maszkos őrök életnagyságú másai köszöntötték a vállalkozó szellemű látogatókat. Milyen szerencse, hogy nem puffantottak le az első hibánál – öt percet sem bírtam volna ki a vetélkedőben, ha azt úgy játsszák, ahogy a Netflixen láthatjuk. A Squid Game: The Experience szerencsére nem vérre ment, mégis véresen komolyan lehetett venni.
Győzelemre ítéltek
A pénztárnál azonnal megkaptunk az érzékelős karszalagot és egy sorszámot, ami alapján a későbbiekben azonosítottak minket. Rögtön fel is sorakoztunk a hatalmas kapu előtt, és furcsa érzés járta át a testem. Tudtam (reméltem?), hogy ez valóban csak egy játék, mégis úgy izgultam, mintha egy vágóhídra sétáltam volna be. A helyzeten az sem segített, hogy a társaim is hasonlóan éreztek, sőt tőlem várták a megváltást, mondván, sportos ember lévén én majd megnyerem nekik az egészet… Mondtam, hogy ez nem így megy, ne rakjanak rám pluszterhet, és egyébként is, ez a játék nem csak az erőről szól, sőt.
Ennyi erővel a falnak is beszélhettem volna, ők csak bennem bíztak – később, mint kiderült, jogosan. Beléptünk az első terembe, ahol rögtön a kamerák elé állítottak minket, és máris megvolt a fotó, mind a huszonhetünkről. Nem várattak minket sokáig, a bíróruhába öltözött játékvezető és maszkos kísérője átvezetett minket a következő szobába, ahol ismertették a szabályokat, ahonnan egy újabb, már ismerős terembe mentünk be.

6
Hatfős csapatokba kellett rendeződnünk, néhány társammal elfoglaltuk a legtávolabbi asztalt, amire egy karika volt felfestve. „Ne, ez a dalgona…” – sápadt el portugál csapattársam, amint meglátta a kis fémdobozokat az asztal szélén. A lány azonban tévedett, nem édesség, hanem üveggolyók voltak a dobozokban, mindenkinél ugyanannyi. A feladat? A golyókat begurítani a karika formába, ha pedig ez sikerül, akkor a társaid asztalon lévő golyóit is begyűjtheted. Az győz, akinél az idő leteltével a legtöbb golyó van. Mondani sem kell,
a feladat sokkal nehezebb volt, mint […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!