Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Minden változik. Közhelyes, de igaz. Különösen a filmiparra. A jövő már most a jelen, ami már a múlt. Gyuricza Ferenc zeneszerző, ez fontos tudás. Írt ugyanis egy filmzenét, de olyat, amiről azt gondolja, hogy Hollywoodban is megállná a helyét. Ám a filmzene mit sem ér film nélkül, ezért álmodott hozzá egy történetet.
Egy sci-fit. Az illik az epikus filmzenéhez.
A filmet – amit mintegy 16 millió forintból készített el – a számítógépes játékokból ismert látványra formázta, és azt mondja, hogy a cél érdekében egy saját, AI-alapú render/pipeline megoldást is fejlesztett, azzal dolgozott. Közönségfilmet szeretett volna, de nem Disney-hangulatút, inkább olyat, ami realisztikus, szórakoztató, az animált főhősök pedig ismert színészek hangján szólalnak meg (Miller Zoltán, Széles Tamás, Epres Attila, Németh Borbála, Várkonyi András, Nagypál Gábor, Schneider Zoltán, Csondor Kata, Kőszegi Ákos).
S hogy milyen lett A Múltad a jövőd című animációs sci-fi, amit a 45. Magyar Filmszemle is műsorra tűzött? Megnéztem. Elmondom, mit láttam.
99 perc
Amióta a Love, Death & Robots streaming sorozat igen magasra tette a lécet az animált sci-fik világában, és még önmaga is képes alulmúlni azt, mindig nagy várakozással ülök le az ilyen zsáneralkotások elé.
A Múltad a jövőd ebből a szempontból tökéletesen beleillik a flowba, animáció és animáció között ugyanis nagy a szórás, egészen a gyurmált filmektől a hiperrealista ábrázolásokig. A film a számítógépes játékok világát idézi meg, érzésre van benne No Mans’s Sky, Dead Space, Star Wars, Mass Effect és Halo is, a filmes verziókból pedig beugrik a Warcraft, a Battlestar Galactica, de még a Transformers és az Avatar is. Ám ezzel nincs gond, a zsáner az zsáner, a sci-fi az sci-fi.
A lényeg, hogy a történet vigye a fejet, a látvány a szemet, és
- A Múltad a jövőd viszi is.
- Talán kissé túlságosan is gyorsan, és olykor eltérő látványt nyújtva.
A mintegy 99 perces történet húzása gyors. Nem kicsit. A cselekményről annyi most elegendő, nem akarok spoilerezni, hogy 2177-ben járunk, és egy idegen faj inváziójának vagyunk szemtanúi. Az öldöklő csata végén a romok között egy túlélőt találnak, a gyermek Jack Andertont, aki húsz évvel később börtönben ül, de Quaid tábornok kiszabadítja, és azt állítja, hogy az emberiség pusztulását okozó eseményláncolat megfordítható. De ehhez szüksége van Jackre, egy titkos kristályra. Idősíkok között mozgunk, szerepet kap egy titkos fegyver, valamint az android Elsa, aki a mesterséges intelligencia manifesztuma.
Nem rossz sztori, filmre való, a történet mégis olyan gyorsan húzza át önmagán, hogy elmaradnak a megértést, a felfogást segítő dramaturgiai pontok, a csöndek, a szünetek. Emiatt a jelenetek szinte egybeolvadnak, nagy utazás lesz minden, tempós zakatolás, és olyan érzésem is támadt, mintha egy-egy jelenetet máshová is lehetett volna szerkeszteni, vagy a cselekmény drámaisága miatt beépíteni egy-egy átkötő részt.
A látvány változó, de erős képi világot ad. A közeli képek egészen letisztultak, a főhősök mozgása olykor – akár a számítógépes játékokban – darabos, nagyolt, mozgásuk hasonló. Ez főleg a verekedések koreográfiáján érhető tetten.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!