„Mészöly szemérmetlenül átlátott rajtam” – írja Szávai Géza a tavaly megjelent Az élet és Mészöly Miklós – a templom és kilincse című kötetében. Hogy pontosan milyen szituációban, arról Szávai a kultura.hu-nak adott interjúban mesélt. Az írásból a megismerkedésük története is kiderül. „1983-ban az akkor ötéves kislányomat hoztam kivizsgálásra a Tűzoltó utcai klinikára, ahol Miklós felesége, Polcz Alaine klinikai pszichológusként dolgozott. A Városmajor utcai lakásukon hosszasan elbeszélgettünk, akkor hármasban, de Miklós azt mondta, négyszemközt kellene beszélnünk. Kisorosziba is kivitt. Én pontosan láttam rajta, hogy ő átlát rajtam, és amit lát, abban azt is tökéletesen érzékeli, hogy számomra a kislányom fontosabb bárminél.”
Szávai ezzel csupán annyit akart mondani, hogy
Mészöly pontosan érzékelte az élet elsőbbségét, primátusát bármiféle fikcióval, teremtett világgal szemben. Hiszen csak ennek tudatában élve lehetséges az irodalomnak élni.
Arról, hogy kettejükben milyen közös pontok voltak, Szávai azt mondta: „Szembetűnő és azonnal érzékelhető alkati azonosságon túl mindkettőnket ugyanaz a két dolog foglalkoztatott: adott történelmi körülmények között valahogyan megélni, értsd: túlélni. Nem volt könnyű! És lehetőséget teremteni magunk számára az írásra. Én ezt az igényt röviden így fogalmaztam meg: élhetni és írhatni!”
Mészöly (töprengés közben) bánthatatlan és sérthetetlen volt. Én is
– írja Szávai a kötetben.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2023/07/22/meszoly-miklos-evfordulo-halal-szavai-geza/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!