Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Lassú menetben töltődött fel a Lővér Kemping melletti terület Sopronban. A vendégek az esőre fittyet hányva vonultak át a biztonsági kapukon, laza sorokban váltották be a jegyeiket az erre szolgáló fabódék kitartó őreinél. Bár a SopronFest már április 27-én este kezdetét vette Horváth Charlie koncertjével és egy grandiózus zenés fényshow-val a város főterén, az igazi fesztiválhangulatot a 28-i délután hozta meg Sopron határában.
Megérkezve rögtön ismerős dalokba ütköztünk. Fülünket sosem csalja meg egy Pink Floyd-nóta, így elindultunk a hangforrás irányába. Egy oldalsó, apróbb színpadon játszott egy helyi banda, amelyet a programajánlóban Passion Project néven találtunk meg. Saját bevallásuk szerint csupán szenvedélyből játszanak feldolgozásokat, nagy zenei kedvenceik előtt tisztelegve. Ennek ellenére nem zavaros, gyenge kocsmamuzsika úszott le a színpadról, a produkció igényesen volt felépítve.
Földön és vízen
Mivel a banda szettjének végét csíptük csak el, így újabb dallamok után kezdtünk kutatni. Érthetően a nagyszínpad felé vettük utunkat, ahol szintén koncertjének végéhez közeledett az aktuális előadó, a Follow the Flow. Kicsit felmértük a terepet a színpad körül. Az eső és szél elleni védelem jegyében az egész közönségtér egyfajta fából készült talapzaton állt, a közönséget és a színpadot felülről sátor védte.
A közönségtér egy külön, élő teremtményt idézett meg az ember előtt.
Ahogy a félig zárt helyen egy koncert kezdetére beözönlött a tömeg, majd a végeztével villámgyorsan elhagyta a terepet, brutális pulzálást éreztünk folyamatosan a talpunk alatt. Ezen tovább erősített a hullámzó hatás, amikor hirtelen ugrálva ráözönlött a nép, az emberből pedig a belső szörföst kellett előcsalogatni.
Ettől függetlenül a félig zárt tér és a padlózat szerencsés volt, mert egész nap a természet szeszélyeinek voltunk kitéve hol eső, hol szél formájában, ami a koncertek alatt sem csitult.
Az első felvonás
Hétkor már a dagadó tömeg közepébe fúrtuk magunk, amikor megindult a főbb fellépők utolsó triásza, első helyen a Carson Comával. Kicsit olyan hatású volt az este egésze, mint egy szűkülő színdarab, ahogy a három előadó koncertstratégiája egymáshoz viszonyult. Az első csapat a dalokat sokszor kibővítve, lefolyatva, megnyújtva vagy vágva adta elő, ezzel egyfajta folytonosságot teremtve. Mintha egyetlen hatalmas felvonást néznénk színházban, a SopronFest című darab premierjén.
A felvonás egy térben, egy lélegzetben zajlott, velejét pedig a közönség öngerjesztő ereje adta.
A zenekar nagy tudománya, hogy dalaikat élőben a lemezen hallható felvételeknél is sokkal izgalmasabban és erőteljesebben adják elő. Ettől a nézők maguk formálta tánckörökben ugrálnak, mulatnak – koncert ez, de nem sima zenélés, inkább hatalmas buli, ahol az energiáké a főszerep. Itt nem dimenziók közötti, kódolt üzenetek repkednek, nem a zenei Szent Grált kutatják: a cél a hatás, annak sajátos formájában.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2023/04/29/sopronfest-carson-coma-quimby-azahriah/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
