A Jokernek sosem terveztek folytatást. Ez tény és való, a 2019-ben bemutatott, a DC képregények egyik legismertebb főgonoszán alapuló pszichológiai thriller azonban akkorát ment a mozikban, 60-70 milliós büdzséje ellenében 1 milliárd dollárnál is többet kaszálva, hogy szinte lehetetlenné vált, hogy ne jöjjön egy második rész belőle.
Az író-rendező, Todd Phillips fülét meglepő módon az őrült stand-upos bohócot alakító Joaquin Phoenix rágta a legjobban, aki folyton arról beszélt a készítőnek, hogy nem bírja elengedni Arthur Fleck karakterét, mindig róla és a világot jelentő deszkákról álmodik, ahol Batman nemezise táncol, énekel és kiéli magát. A főszereplő végül annyit rugózott a témán, hogy meggyőzte a direktort, a többi pedig már történelem. A Warner nyilván nem állt az útjukba, bolondok lettek volna, és a stúdió jóval több zsozsóval, 200 millió dollárral tolta meg az idehaza október 3-tól látható Joker: Kétszemélyes téboly szekerét, bízva abban, hogy Oscar bácsi újfent bekopog hozzájuk.

Egy dolog biztosnak tűnik, és ezt szögezzük le rögtön az elején: el volt rendelve, hogy bármilyen folytatás készül a Jokerhez, az ellentmondásos lesz. Amennyiben Todd Phillipsék egy tradicionálisabb második részre szavaznak, és rátámaszkodnak a legnagyobb gengszterfilmes klisékre, a bűn császárává megtéve Arthur Fleck figuráját, akkor is rengetegen húzták volna a szájukat. Azt kiáltva, hogy csak egy újabb rókabőrt próbál a Warner lehúzni a Joker sokak által imádott ezen iterációjáról. A leghelyesebb megoldásnak az tűnhetett tehát a rendező szemszögéből, hogy jó… adjuk át magunkat a teljes őrületnek, és csináljunk egy olyan Joker 2-t, amely az első percétől az utolsóig elszállt, senkinek nem próbál megfelelni, és pont a legvérmesebb DC-fanoknak mutat be egyet.
A Joker 2. egy majdnem két és fél órás tébolyda. A nyitójelenettől kezdve egyértelmű mindez, mely a Bolondos dallamokra hajazó, animált stílusban idézi fel a 2019-es film erőszakos végjátékát, amikor Arthur Fleck bátran felvéve bohóc identitását bement Murray Franklin (Robert De Niro) talkshow-jába, és ott az arrogáns műsorvezetőt a kamerák és a nézők szeme láttára puffantotta le. Todd Phillips minden elvárásunkat kiforgatja, amikor egyértelművé teszi, hogy Joaquin Phoenix bomlott elméjű Arthurja a nagy színre lépését és a társadalom szélére szorult emberek számára ikonná válását követően inkább eldobja magától a Jokert. Ehelyett, afféle imposztor-szindróma jeleit mutatva szenved az Arkham Elmegyógyintézetben, ahol kegyetlen őrök ütik, verik, alázzák, ahogy csak tudják. Ez lényegében az alapszituáció, amiből az új Joker-film kiindul.
Arthur Fleck szenvedése akkor vesz nagy kanyart, amikor egy napon megismerkedik a Lady Gaga által játszott Lee-vel, vagy ismertebb nevén Harley Quinn-nel, ők ketten pedig a fogságban egymásra találnak. Sőt, a két bomlott elme képzeletbeli menedéket kreál magának, ennek köszönhetjük azokat a zenés, táncos, a Broadwayt megidéző jeleneteket, amelyek miatt sokak által gyűlölt, és a megnézése nélkül elutasított folytatás lett a Joker: Kétszemélyes téboly.

Egészen meglepő, hogy mekkora divat lett mostanában a musicaleket utálni, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!