Egy magyar Stranger Things-rajongó egészen elmés módon indított petíciót azért idehaza, hogy a legnagyobb mozihálózat és a Netflix ugyan fogjanak már össze, és ne csak Amerikában és Kanadában, hanem nálunk is tűzzék vászonra a nagy finálét, vagyis a január 1-jén bemutatott ötödik évad nyolcadik epizódját. Nem cinizmusból, de a hazai tévés újságírók többsége vélhetően mosolygott egy jót a kezdeményezésen. Nyilván, mert Magyarország annyira kicsi piac, hogy a Netflix még a sajtóval sem áll szóba, nem adnak interjúlehetőségeket, premier előtt sem küldik a filmeket-sorozatokat, hogy már jó előre elkészülhessenek a kritikák. Sőt mi több… igazából kézzelfogható PR-ja sincs a Netflixnek Magyarországon.
Még így is vérlázító azonban, hogy a tengerentúlon a közönség moziban nézhette a lezárást, mert a 120 percre rúgó résznek az első fele annyira blockbusteresre lett szabva, hogy üvöltött a mozis közeg és a közösségi élmény után.

Hozzáteszem gyorsan, hogy a Vecnával való összecsapás azért rondán össze lett csapva, ahogy összességében a Stranger Things ötödik évada, úgy a sorozatzáró epizód is rohant, mintha a tatárok hajtanák. A készítő Duffer testvérek a végére teljesen összeroppantak a rajongói elvárások alatt, nem bírták el a showrunnerek a terhet, és ezáltal elhozták nekünk 2025 utolsó, egyszersmind 2026 első nagy csalódását a tévéképernyőre.
Pedig Dufferék a nyolcadik részre mintha belerázódtak volna, hiába lett egy alacsonyabb költségvetésű Dűne-másolat a nagy csata, a túl tempós építkezésbe belekerültek olyan elemek, amelyek megsüvegelendőek. Például az, hogy Vecnát végre nem szörny formában mutogatták, hanem engedték, hogy emberi formájában gonoszkodjon, és Henry szerepében Jamie Campbell Bower köszönte is szépen, hozott nekünk egy szenvedő, frusztrált főgenyát, aki mintha menekülne saját gonoszsága és múltja elől. De végső soron inkább belesimul abba, amivé vált, és mindenféle megváltás nélkül az utolsó leheletéig azért küzd, hogy elpusztítsa az emberiséget. El sem akartam hinni, de az ő ellenlábasát, Elevent (Millie Bobby Brown) végre néhányszor hagyták megszólalni Dufferék, s az utolsó részben ki is derült, hogy a fiatal Netflix-sztár nem felejtett el színészkedni, csak „plot device-t” csináltak belőle, mindenféle karakter vagy érzelem nélkül.
Azt aláírom, hogy a nyolcadik részben legalább már tervezgetés nem volt, ezúttal cselekedtek a karakterek, de a biztonsági játék továbbra is folytatódott, kis híján a halálba zuhant Steve (Joe Keery), és még voltak néhányan, akiknek bekopogott az ablakán a Kaszás bácsi, ám végül a nagy többség életben maradt. Amit én gyávaságnak tartok, lehet, hogy az olvasó nem ért egyet, s bár egy vérfürdő egy ilyen young adult misztikus sorozatnál talán túl sok lett volna, de minden bizonnyal sűrűbben meg tudták volna pendíteni a lelkünk húrjait az írók, amennyiben tökösebbek, és hajlandóak több közönségkedvenc kezét elengedni.
Az akciójeleneteket tekintve most már fullba’ nyomták a kretént Dufferék, a zugújságíró Nancyből (Natalia Dyer) konkrétan Ellen Ripley-t csináltak, aki a többemeletes Elmenyúzót lőtte vérben forgó szemekkel. Na és hasonló túlzásokba estek a kisgyerekek kapcsán is, akik közül tizenkettőt gyűjtött maga köré amolyan Antikrisztus és apostolai jelleggel Vecna, és egy snittben odáig mentek a készítők, hogy a Groot módjára Holly (Nell Fisher) lábát megragadó főgonosz karjából úgy tépte ki Dipshit Derek (Jake Connelly) a bajba jutott iskolatársát, mintha a kövér kisfiú két perccel ezelőtt még nem megfulladni akart volna a futástól – álmában, jegyzem meg.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!