Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Sokáig megfilmesíthetetlennek hitték, még David Lynch is olyan csúnyán belebukott a feldolgozásába, hogy a rendező a mai napig inkább hallgat a saját Dűne-filmjéről, a Legendary Entertainment azonban végre valahára belenyúlt a tutiba, amikor Denis Villeneuve-öt bízták meg vele, hogy tűzze nagyvászonra a klasszikus, 1965-ben Frank Herbert által megírt sci-fi könyvet. A 2021-es első film hagyott kívánni valót maga után, a Dűne második része viszont már olyan szinten mozgott, hogy simán modern klasszikusnak, a vizuális történetmesélés mesteri példájának mondható, pedig alig pár hónapja mutatták be.
A Dűnét a mozikban sikerre vivő Legendary-stúdió nem véletlen, hogy egy tévésorozatot is célul tűzött ki, és franchise-t kezdtek építeni, elvégre Villeneuve filmjei együtt simán átlépték az 1 milliárd dolláros bevételt világszerte, annak ellenére, hogy az első részt a koronavírus-járvány, és az HBO Maxon való egyidejű bemutatás is sújtották.
A Maxon november 18-tól látható Dűne: Prófécia legalább akkora kreatív pokoljáráson ment keresztül, mint a mozifilmes adaptációk. Jöttek-mentek az alkotók, maga Villeneuve is kiugrott a projektből, és a részben Magyarországon forgatott, hat részes előzményszériát jócskán újra kellett írni és dolgozni, mire megkapta a végső formáját. A showrunner, aki kipofozta a Dűne-sorozatot, az az Alison Schapker volt, aki íróként az Aliason is közreműködött, de a Lost írószobájában is kiemelkedő munkát végzett az ABC-klasszikus második és harmadik évadán, később pedig dolgozott a Fringe című FOX-os sci-fin. A képet némileg árnyalja, hogy Schapker kezében volt az Altered Carbon hatalmasat bukott, második etapja is, amely megpecsételte a netflixes sorozat sorsát. Nem igazán lehetett tehát kiszámolni, hogy a Dűne: Prófécia vajon milyen lesz.
Csak a hab a nem túl étvágygerjesztő tortán, hogy az új Dűne-sorozat Frank Herbert fia, Brian Herbert és Kevin J. Anderson előzményregényén, A Dűne nővérein alapszik. Ezekről a könyvekről tudni kell, hogy az eredeti hat Dűne-regényhez képest, amelyeket Frank Herbert jegyzett, nem annyira jó a megítélésük, inkább pénzlehúzásnak, bőrlehúzásnak lettek elkönyvelve a tősgyökeres rajongók által. Olyan sztoriknak, amelyek a Dűne világában játszódnak, de az általuk megütött minőséget illetően inkább illenek be a fanfiction kategóriába, mint hivatalos, kánonbeli könyveknek.
Valamelyest megdöbbentő, hogy a fenti tények ellenére a Dűne: Prófécia valahogy mégis potens alkotás lett, köszönhetően annak, hogy egy olyan témát húz elő a farzsebéből, amely manapság szinte mindenkit érdekel:
a mesterséges intelligenciát és annak veszélyeit.
Pár évtizeddel a Butleri Dzsihád után, tízezer évvel Paul Atreides felemelkedése előtt járunk a történet szerint, amikor az emberek legyőzték a rájuk törő, gondolkozó gépeket. Frank Herbert első Dűnéjétől eltérően azonban itt nem az Atreidesek állnak a középpontban, hanem a felmenőik gyávasága miatt megbélyegzett Harkonnenek. Egészen pontosan két lánytestvér, akik a később a Bene Gesseritté terebélyesedő, titokzatos női szekta vezetőivé válnak, egy olyan csoportosulásé, akik furmányosan, de bele akarnak szólni a nagy Házak hatalmi játékaiba, a háttérből irányítva és végül a saját emberüket az Impérium élére helyezve, első császárnőként. Igen ám, de a levesükbe beleköp egy, az Arrakisról érkezett katona, aki láthatóan különleges erők birtokába került a sivatagos bolygón, és aki mindent elkövet azért, hogy felelősségre vonja azokat, akik a mai napig gépeket használnak. Még akkor is, ha nemesi sarjakról van szó…
A Dűne: Prófécia rettenetesen sok karaktert mozgat, ebben láthatóan a készítők a Trónok harca mintáját próbálták követni, ahogy a politikai machinációk és az […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!