Átmásztam a szomszédba, ott lakott az ősnéni. Egy alacsony, köpcös nő. Mindenkit ismert a faluban, és mindenkiről tudott egy jó és egy rossz történetet. Nem hiszem, hogy bárkit is úgymond szeretett volna, szóval nem volt elfogult. Sose volt nyitva az ősnéni kapuja. Az ősnéni bujkált. Miközben néha mindenhol ott volt, ficánkolt és kotnyeleskedett, máskor meszelt magányában ült, szürke szobájában, barna bútorai között, és teázott. A fakerítésen kellett hozzá bemászni, ha meglátogattad. A riglije olyan rozsdás, hogy ember ki nem nyitja. A rókák miatt még le is lakatolta, és a harkályok kikoptatott réseit szigszalaggal kötözte be.
Közeledtek a választások, kifordult magából a falunk. Volt üvöltözés, verekedés meg börtönnel fenyegetés a Facebook-csoportunkban.
Az ősnéni hősei a falu valódi emberei voltak. Hol elkárhoztak, hol a mennybe szálltak. A pokol kapujából vagy a felhők boltozatának átjárójából integettek. Féltek, tartottak tőle a lakók, de közben imádták, sőt a kegyeit keresték. Szokás volt még búcsúcédulákat csempészni a postaládájába. A láda egy különös, görbe, szuvas, vörös karón lógott, a kapuja mellett. Merthogy a néni elég pontosan jósolt.
Beléptem a konyhájába, adott teát, mézet és leültetett. Ha egyszer bejutottál az ősnéni kredencéig, csupa szívvel fogadott. A jövődet vetítette eléd, jó volt tudni, mi lesz, kire szavazzunk majd a választáson, kire éri meg jobban. Mivel a politikusok elhazudták a jövőt, nagy szükség volt ősnénire. Kissé túlcsorduló kedvességgel beszélt. Na, mi járatban, kérdezte mézesmázosan. Keresek egy történetet, feleltem. Nem tudom jó-e vagy rossz, de szeretném megtalálni. Sokat olvastam utána, de csak darabokban van meg, nekem az egész kéne.
Se az elejét, se a végét nem találom. Csak közepe van ennek a sztorinak. Nincs megírva sehol. Hátha te tudod, mondtam kissé felemelve a hangomat. Tudod a végét…
Nevetett az ősnéni, kacagott, szürke arca rózsaszín foltos lett.
Tegeződtünk. Többször ittam már nála borosteát. Pipája volt, a műszálas, virágos otthonkájának szűk zsebébe ürítette az elégett dohányt. Mikor ült, az ölébe húzta a zsebet. Kezei sárgák, szeme kicsit véreres. Volt, aki átment a falunkban a másik oldalra, ha látta a főutcán dülöngélni az ősnénit piros szemmel. Én sose féltem tőle. Ha mesélni kezd, virágzik. Liliom nő a bögréje köré, akkorára, hogy aztán fent árnyékot vet a feje búbjára, a hajára. Olyankor sugárzik a szeme.
Az ártéri erdő, igen, ott élt a szakállas nő. Igaz a története, nem hazudta neked senki. Hozzánk költözött, itt szeretett lenni. Elűzték valahonnan, ne kérdezd, ki, és ne kérdezd, honnan, majd megpróbáljuk kitalálni.
Évekkel ezelőtt beszélték a faluban, hogy egy nő rejtőzik nálunk az erdőn, kezdett bele az ősnéni. Közben elkeverte a fehérbort a teában, és belecsorgatta a mézet. A szóbeszéd halkult, csitult, mert a nő ügyesen bujkált, de még mindig suttogtak róla, hogy él egy magas, sudár nő ott, annyira nem akar férjhez menni, hogy kiköltözött a házából és megszökött az emberek elől. Hatalmas szőrt növesztett. Az ártéri nyárfaerdőn gyűjtöget. A nyárfák és a fűzfák között vert tanyát a nádasnál, hogy se messziről, se közelről senki meg ne lássa. Közvetlen a folyóparthoz ment, a kagylókkal és a sóderrel beszélget egész nap. Ha bárki arra jön, ő szépen elúszik gyorsan a Dunán. Majd, ha újra tiszta lesz a levegő, visszajön.
Az erdőnek lelke van, mondjuk így, a védelmező angyaloknak meg szárnya, ha sokat és sokszor hívják őket, ráborulnak az alvó fákra és tavaszig rajtuk maradnak.
Jön a tél, az őszből mindig ez következik, a fagyűjtés és a bogyógyűjtés, a gombászás. A szilánkos jég ellepi a folyópartot, és lassul, megáll a Duna.
Eljött a falugyűlés is, a választások előtt az utolsó. Újra mindenki az erdőkerülő nőről kezdett sutyorogni. A faluban választások lesznek, mindenféle álhírek terjedtek, annyira senki se vette […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/tarca/2025/11/30/az-osneni-tortenete/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!