Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Már három napja hiába várta a kutyát a szokott időben, nem jött. Ott állt az ablakban, leste az apró mancsokkal kitaposott ösvényt, nézte a drótkerítés alját, ahol az a „rohadt dög” át szokott bújni, de semmi. Már-már odáig jutott, hogy kimegy, és mint egy nyomozó, lehajol a sárba, megpróbálja megállapítani, mikoriak lehetnek az utolsó lábnyomok. Ezt végül elvetette: még mentőt hívnak rá a szomszédok, vagy a lumbágója miatt egyáltalán fel sem egyenesedne többé.
Kamillateát főzött, átnyálazta a Hírmondót, kivitte a szemetet, azután, a nap fő attrakciójaként, a kis libapásztorlány-kerámia megragasztásával szöszmötölt. Sokat jelentett neki, nászajándékba kapták hetvenkettőben. Akkor tört el az egyik liba nyaka, amikor az unokája a csillagközi űrhajóján utaztatta a szőke lánykát. Ő hatalmasat ordított, a gyerek sírva fakadt, a lánya pedig úgy bámult rá, mint a véres rongyra.
Mióta meghalt a Mama, megszaporodtak a látogatások. Örült a törődésnek, de szeretett egyedül lenni a gyászával. Jólesett nagyokat szippantania bármiből, ami a felesége illatát őrizte. Két napja felfedezett egy apró, precíz tákolást a csap alatti műanyag vajling alján, és ez összetörte. Mire azonban teljesen maga alá gyűrte volna a fájdalom, megjöttek a gyerekek, ami indulatossá és elviselhetetlenné tette. Nem szerette ezt az önmagát.
Délre elvégezte minden teendőjét, majd azon kapta magát, hogy megint az ablakban álldogál, és a kertet bámulja. Az a rohadt dög korábban mindennap pontban tíz órakor megjelent loncsosan, vidáman – igen, szabályosan nevetésre állt a pofája –, játszi könnyedséggel bújt át a drótkerítés alatt, hogy rövid kis lábain elkocogjon a mogyoróbokor mellett, megkerülje a liliomokat, majd a mályvarózsákkal övezett kerti csapnál elfogyassza a macska maradékát, ha volt. Hát hogy jön ez az istentelen korcs ahhoz, hogy az ő gyönyörű kertjükben önkényesen kitaposson egy utat?
Sokszor elnézte a szürkés, ápolatlan állatot, ahogy a csirkecsonton vagy a tejbe áztatott száraz kenyéren rágódik. Nem volt mohó, nem vibrált benne a faluba tévedt vad vagy kóbor kutyák zsákmányszerző idegessége. Dolga végeztével, amilyen önfeledten, kocogva érkezett, úgy távozott.
A loncsos kis rohadt dög a szomszédokkal folytatott beszélgetéseknek is visszatérő témája volt. Nem látták-e, kié lehet, ők is dobbantanak-e nagyokat a lábukkal, légpuska kellene, biztos chip sincs benne, feljelentést érdemel az ilyen gazda, és így tovább.
Délután három óráig bírta, akkor kisétált a telek végébe, a titkos kis átjáróhoz, ahol meglepetésben volt része. A kerítést megfoltozták, az alatta lévő, komoly erőfeszítések árán vájt gödröt pedig betemették földdel és törmelékkel. Egy pillanatra elképzelte az állat tanácstalan pofáját, hümmögött, lehajolt, megpöccintette a drótot, majd felegyenesedve a kert mögött húzódó szántóföldet pásztázta, mintha megláthatná a távolban a kutyát.
A nap további részében próbált úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, de egyre csak az udvaron sertepertélt. Metszegetett, csalánlevet fújt a mályvákra, és lekaparta a sarat a kerti szerszámokról. A kúthoz érve elmosta a macska tálját, majd megállt, hogy átgondolja, mit tegyen a fényesre járt kis csapással. Húzhatna rajta egyet a tolókapával – gondolta –, hogy fűmagot vessen bele, de a fehér murva is jól mutatna rajta. Ha pedig a pincéből felhozná a leandereket, és azokkal szegélyezné, egészen mediterrán hangulatot kölcsönözne a teleknek.
Egyelőre semmibe sem fogott bele, a szomszédoktól pedig nem kérdezett a kerítésről, kínosan kerülte a témát. Rossz, inszomniás estéje volt, hánykolódott, mint egy hajótörött. Nem segített rajta az Andaxin, sem az éjszakai rádiójáték. Aztán pirkadatkor különös álmot látott: köntösben és zseblámpával a kert végébe osont, mint valami őrült, feszítővágóval szétroncsolta a drótot, majd ásni kezdett.
Másnap reggel az ablakban állva, összeszorított szemmel szürcsölgette a kávét, mint egy másnapos. Végigjáratta tekintetét a virágokon, a mogyoróbokron és a hatalmas, hajladozó mályvarózsákon. Tíz óra körül végül megjelent a rohadt kis dög. A kúthoz érve a kutya egy pillanatra összezavarodott, és vidám kis pofájával tanácstalanul nézett fel az ablakra, vajon ezúttal miért van két tál a földön.
Raphael GAILLARDE / Getty Images Hungary)
Ken Faught / Getty Images Hungary)
General Photographic Agency / Getty Images Hungary)
Richard Baker / Getty Images Hungary)
David Cannon / Getty Images Hungary)
Vernon Merritt III / Getty Images Hungary)
H. Armstrong Roberts/ClassicStoc / Getty Images Hungary)
Mirrorpix / Getty Images Hungary)
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/multkep/2026/05/24/kert-kerteszkedes-viragok-vetemenyes-kerti-munka/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!