Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Belépett a kocsmába. Válláról csöpögött a nedves hó, amit a falu fölött már napok óta forgatott a szél, de még mindig nem tapadt meg sehol, csak az ő kabátján és sapkáján valamennyire. Az erdő több meleget sugárzik, mint a teste, gondolta. A bent ülők némelyikének keze megállt, és nem emelte tovább a poharat. Némán néztek utána, ahogy a pulthoz ment, el a kályha mellett, ahol egy rövid pillanatra megállt melegedni. Ők voltak azok, akik felismerték. Ők voltak kevesebben. Néhányan csupán.
Talán az öreg Tóth Marci bá, a falu leghangosabb arca tudott a legtöbbet a frissen érkezőről. Felcsillant a szeme, amikor a jövevény italt kért a csapostól, de nem szólalt meg. Először Jolánka, a kocsmáros tett megjegyzést, miközben töltött:
– Tudod, mihozzánk nem szokás visszajönni csak úgy annak, aki elment innét.
A férfi bólintott, de csendben maradt. Egy valaki már felismerte. Kortyolta a maró szeszt. Tetszett is neki, meg nem is, de tudta, hogy e torokmarás elviselése nélkül vele ott senki szóba nem áll.
Marci bá nem bírt sokáig magával.
– Az apád… – szólalt meg a kályhát nézve – azt mondják, akkor a havas felé tartani látták. Akkor utoljára.
Marci bá asztalánál a másik öreg kuncogott:
– Talán lázadó volt, talán a szekunak dolgozott, már mindegy. Ha a medvék nem ették meg, akkor biztosan hosszú útra ment. Vajon Bukurestbe? Te Márton, nem akkoriban tűnt el az a sok pénz a vállalat kasszájából?
– Üss a szádra, ember – torkollta le Marci bá. De már mindegy volt. Sutyorogtak a nyugdíjas bányászok: Ez Árpika? Kirilla Árpi fia? Azt a kurva… Hát mér’ jött vissza? Hát mit akar? Hát nem jó neki ott, ahol van?
Egyik öreg vájár a pulthoz kacsázott, s elmondta, amit a legtöbben gondoltak:
– Ide figyelj, Árpika! Mi téged se nem szeretünk, se nem nem szeretünk. Volt apád, volt anyád, aztán meg már egyik sem volt, s akkor elmentél innét, értsük mi. De az már régen volt. A falu már nem olyan, mint akkor. A városba mentél. Már nem közénk tartozol. A pálinkádat szépen idd meg, s még annyit, amennyit akarsz, nyugodtan, nem bánt senki. S aztán reggel fél hatkor van a busz.
A jövevény felemelte poharát, és szótlanul koccintott az öreggel. Már tudta, hogy csak akkor hallhat többet, ha megtalálja azt, amit mindenki próbál elrejteni.
A kis faluban mindenki mindent tudni vélt, s ez a nagy tudni vélés a becsületsüllyesztőben gyűlt össze. Fizetett egy kört az összes vendégnek, s miután mindenki szépen belekortyolt az italába, ajánlatot tett:
– Tóth Marci bátya jól lássa: Kis Kirilla Árpi vagyok. S nem akarok semmi mást, mint egyszer s mindenkorra megtudni, hogy hol s mi lelte Kirilla Árpád műszakvezetőt akkor, amikor. Aki tud valamit róla, s el is mondja nekem, annak Jolánka újratölti a poharát azzal, amit kér.
Ne te, ne, ejszen mégsem lett teljesen tápos ez a legény, gondolták egyesek, s okosan beosztva egymást, a falubéli férfiak hierarchiáját tiszteletben tartva, szépen eljártak az ingyenpálinkákért. Ne te, ne, mekkora pofája van, há’ tekenyőt mé’ nem hozott, hogy legyen mibe hazavinni a belét, gondolták mások, s bár az ingyenpálinka ígérete nagyon csábította mindüket, mégiscsak ülve maradtak, s a nyugdíjból áldoztak újabb italokra, hiszen ebből kimaradni azért mégsem lehet, mert milyen az, ha másnap a koma adja elő azt, hogy végül lett-e bicskázás, s ha igen, ki kit tisztelt meg.
Kis Kirilla Árpi persze nem tudott meg semmi bizonyosat. Akik elfogadták az ajánlatát, összevissza beszéltek. Akik meg nem, azokra úgy fagyott rá a csend, mint a jégverés szokott a mezőkre. Árpi egy idő után felismerte: itt neki nem is egy ember, hanem egy legenda után kell nyomoznia. Ezt az akadémián nem tanították.
– Jolánka, ángyom – kérdezte a kocsmárost úgy este tíz felé, mikor már mindenkit megitatott, akit lehetett –, hol tudnék én megaludni?
– Hol, hát hol. A parókián vagy az iskolában. De az iskolát […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/tarca/2025/01/03/kocsma-nyomozas-erdely-ferfi-apa-hegyek/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!