Az ír számkivetett, akinek egy hanyag orvos okozta a vesztét

Oscar Fingal O’Flahertie Wills Wilde 1854. október 16-án született Dublinban. Édesapja, William Wilde elismert orvos volt, akit az ír népszámlálás orvosi tanácsadójaként végzett munkájáért lovagi címmel tüntettek ki. Anyja, Jane Francesca Elgee Speranza álnéven vált ismert írónővé, munkássága hatással volt fia későbbi írásaira is.

Oscar Wilde már gyerekként érdeklődött a humán tárgyak iránt, de csak egyetemista korában kezdett verseket írni. Jó tanuló volt, számos ösztöndíjat elnyert. Tanulmányai befejezése után Londonba költözött, és összeköltözött barátjával, Frank Milesszal, aki a londoni felső tízezer népszerű portréfestője volt. Wilde továbbra is az írásra koncentrált, ahogyan az egyetem alatt is tette, 1881-ben pedig megjelentette első kötetét, a Poemst. Bár a könyv csak szerény kritikai elismerést kapott, Wilde-ot mégis feltörekvő íróként könyvelték el.

1882-ben amerikai előadókörútra indult, 140 előadást tartott kilenc hónap alatt, de még így is maradt ideje találkozni a kor vezető amerikai tudósaival és irodalmi alakjaival. Köztük volt Henry Longfellow, Oliver Wendell Holmes és Walt Whitman, akit Wilde különösen csodált.

Nincs senki ebben a hatalmas amerikai világban, akit ennyire szeretnék és tisztelnék

– írta később.

A szépség dicsőítése

Amerikai turnéja befejeztével Wilde hazatért, és azonnal megkezdte újabb előadássorozatát Angliában és Írországban, amely 1884 közepéig tartott. Előadásai és korai költészete révén Wilde az esztétikai mozgalom vezető képviselőjévé vált: a művészeti és irodalmi elmélet a szépség önmagáért való keresését hangsúlyozta, a politikai vagy társadalmi nézőpontok népszerűsítése helyett.

1888-tól hét évig tartó, rendkívül termékeny időszakba lépett, ebben az időszakban írta meg legtöbb jelentős művét. 1888-ban, hét évvel a Poems megjelenése után Wilde kiadta a The Happy Prince and Other Tales című gyermekmesegyűjteményt; 1891-ben megjelent az Intentions, egy esszékötet, amely az esztétika alapelveit tárgyalja. Legismertebb műve, a Dorian Gray arcképe szintén 1891-ben jelent meg.

Bár a regényt ma klasszikusnak tartják, megjelenésekor nagy felháborodást keltett nyilvánvaló erkölcsi hiányosságai miatt. Wilde megvédte munkáját, mondván, 

Nincs olyan, hogy erkölcsi vagy erkölcstelen könyv. A könyvek vagy jól vannak megírva, vagy rosszul. Ennyi az egész.

Wilde első színdarabját, a Lady Windermere legyezőjét 1892 februárjában mutatták be. A darab nagy népszerűségnek és kritikai elismerésnek örvendett, ami Wilde-ot arra ösztönözte, hogy a drámaírást válassza fő irodalmi műfajának. Az elkövetkező néhány évben Wilde több nagyszerű darabot írt – szellemes, erősen szatirikus komédiákat, amelyek azonban sötét és komoly felhangokat is tartalmaztak.

• Legjelentősebb darabjai között van A jelentéktelen asszony (1893), Az eszményi férj (1895), és Az őszinteség fontossága (1895). 

Wilde egész életében mélyen elkötelezett maradt az […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2025/11/30/oscar-wilde-szuletesnap-ir-irodalom-regeny-kviz/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!