Mindenki tudja, hogy Pókembernek az a legrosszabb, legsötétebb oldala, amikor magára ölti a szimbióta ruháját, és megerősödve, de sokkal kegyetlenebb módszerekkel harcolva csúszik át egyfajta antihős szerepkörbe. Valami hasonló történik az Invincible főszereplőjével, Mark Graysonnal is, aki még az Amazon Prime-on vetített sorozat harmadik évadában vált kék-fekete gúnyára, és onnantól úgy elszalad vele a ló, hogy a március 18-án elstartolt, és azóta végigfutott negyedik etap kezdőrészében gyilkol is. Pedig hát Invincible-nek ez az egyik ismertetőjegye, ami megkülönbözteti apjától, a gonosz Supermannek is beillő Omni-Mantől, hogy nem engedi, hogy vér tapadjon a kezéhez. Omni-Man ugye az, aki a sorozat elején ennek az univerzumnak az „Igazság Ligáját” batmanestül, wonder womanestül legyilkolja, de Chicagóban is jókora mészárlást rendez, mielőtt elhagyja a Földet és másik bolygóra költözik.

Az Invincible negyedik évada darkosra sikeredett, és az írógárdát megilleti egy jó erős vállon veregetés, mert nagyjából a tetszhalálból hozták vissza ezt az animációs sorozatot. Talán egyetlen epizód sikerült most csak gyengébbre, a pokolba kalauzoló, „Hurm”, ezt leszámítva azonban olyan nyolc részt tettek le nekünk a készítők az asztalra, hogy a tíz ujjunkat megnyaljuk utánuk.
A szezonba belefért egy rettenetesen felkavaró, véres összecsapás Conquest karakterével, amelyet követően hősünk, Invincible jó időre kómába esik, és egy idegen, elég barátságtalan bolygón lábadozik, miközben apja, Omni-Man és testvére, Oliver felügyelik őt. De kapunk egy inverz-Krypton szálat is. A Robert Kirkman képregényein alapuló történet valamelyest a Supermanből építkezik, ahol Kal-El bolygója megsemmisül, itt azonban a görbe tükör elé tartott Kryptont maguk a főszereplők pusztítják el, abban reménykedve, hogy ezzel méltó bosszút állnak a viltrumite-okon, akik rettenetesen elszánt és legalább ugyanennyire erős űrnáciknak is beillenek.
Az nagyon látszik, hogy az Invincible alkotói sietnek, mindent elkövetnek azért, hogy ne kelljen a rajongóknak két éveket várniuk a folytatásra, és emiatt sajna az animációk terén hagy kívánnivalót maga után a végeredmény. Helyenként a karakterek úgy repkednek a megrajzolt hátterek előtt, mozdulatlan kartonfiguraként, hogy az kilöki az ember szemét. Ugyanakkor, amikor a kulcsfontosságú pillanatok eljönnek az Invincible-ben, akkor igenis odateszik magukat az animátorok. Legalább négy-öt olyan snitt belekerült a negyedik évadba, ami már most ikonikus, pedig nemrég ment csak le az évadzáró.
Akik különösképpen odateszik magukat ebben a sorozatban, azok a szinkronhangok.
A The Walking Deadből ismert Steven Yeun nagyon szépen kelti életre a még pályakezdő, bizonytalan, a rosszfiúk által sűrűn elnáspángolt Invincible-t. Míg J. K. Simmons amolyan sztoikus, sok mindent megbánt apafigurát hoz, Nolan rosszban van egykori nejével, a Sandra Oh által megszólaltatott, mindig zaklatott Debbie-vel, de a sokak szemében megbukott „Superman” minden hibája ellenére igyekszik egy kicsit törleszteni az adósságából. Persze ez idő alatt a legtöbben remegnek tőle, mintha tényleg főgonosz lenne, pedig Omni-Man még elhagyott fiával, a Christian Convery-féle Oliverrel is felmelegíti egy ponton a kapcsolatát. Omni-man karakterfejlődik, de csak lépésről lépésre, ami nekünk látványos, de a külvilágnak annyira nem.

Az új évad akkor […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!