Az idő csak illúzió, és az ebédidő a legnagyobb átverés

A Young Knives erős jelzést küldött a Landfill című új albumával. Nemcsak azért, mert a cím utal az Arctic Monkeys után feltűnt gitárzenekarok boomjára, amit annak idején sokan az indie szemétdomb korszakának neveztek. Ekkor bukkantak fel a leicestershire-i indie rockerek is, akik túlságosan is magukra vették a titulust, hiszen még húsz év után is eszükbe jutott. A lemezt azonban nem a sértettség uralja, hanem egyfajta filozófiai szemléletet, amely többek között az idő múlására is utal.

Mindezt legjobban a Dissolution című dalukkal fejezik ki, amit többek között Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című regénye, illetve annak híres idézete ihletett.

Az idő illúzió. Az ebédidő kétszeresen az. 

Kések, kések, népszerű kések

Ha az idő tényleg illúzió, akkor a pop is kétszeresen az, hiszen a legtöbb esetben – a szerencsés egybeeséseket kivéve – nem a legizgalmasabb dalok uralják a listákat, és általában azok a zenekarok lesznek a legnépszerűbbek, amelyek alkalmasak arra, hogy beragyogja zenészeit a vakító hype. A Young Knives-ra mindez nem áll, cserébe viszont

Hirdetés

Kevés zenekar próbálkozott kimondottan filozofikus gondolatokkal, és persze maga a pop forma sem biztos, hogy elbírná az elmélkedést a létezés természetéről. Ahogy Henry Dartnall énekes és gitáros fogalmaz a sajtóközleményükben: „Ez a lemez arról szól, hogy elengedjük a dolgokat, mielőtt elveszik őket tőlünk…. Mindennek az elfogadásáról szól, amit a világ rád zúdít, és arról, hogy ne vedd a szívedre”.

Száműzni a múltat és a jövőt

Az album tehát afféle vigasztalás, de nem empatikus odafordulással, hanem iróniával, megmutatva azt, hogy a legmélyebb gondolatok is lehetnek bizonyos szempontból szórakoztatóak. A már említett Dissolution című dalban arról énekelnek, hogy a fejünkben lévő gondolatok nagy részét a hiány teszi ki… De sokkal tisztábban látod majd, ha száműzöd a múltat és a jövőt. Az idő tényleg illúzió lehet, de legalább jól szórakozik, aki szereti a meghökkentő, váratlan megoldásokat, például a halandóságról elmélkedő No Sound című számban. Van itt gagyi dobgépre ültetett gyerekkórus, space-rock hatású kelet-európai new wave, így aztán kicsit furán visszhangzik a dal felütése: Azzá váltam, amit olyan jelentéktelennek hittem? Ehhez a napfényes világhoz tartozom?

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/zene/2025/02/06/stenk-zene-pop-young-knives-album-kritika-landfill/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!