Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Lempicka életét Grzegorz Musial lengyel író követte végig, különös tekintettel a festő utolsó tíz évére, amelyet Mexikóban, a Popocatépetl vulkán lábánál fekvő Cuernavacában töltött, majd halála után – kívánsága szerint – hamvait a vulkánba szórták. Az életút állomásait híven, azonban a helyszíneken történteket fikcióba oltva meséli el a szerző a vaskos kötetben, amely a festő életének csak a felét meséli el, egészen a II. világháborúig.
A visszaemlékező Lempicka magnókazettákra mondva meséli el a múlt század első felét meghatározó világpolitikai eseményeket és azt, hogy azok miként alakították életét, taszították a mélybe, majd pedig a siker csúcsára. Vélhetően a kazettákat a könyvbéli Tamara Victor Contrerasnak, egy mexikói szobrásznak szánta, aki a festőművész társa volt élete végén és egyébként ő alkotói hagyatékának is az örököse.
A bolsevik forradalom söpörte el a cári Oroszországot
Maga Lempicka 1898-ban született az orosz védnökség alatt létrehozott Kongresszusi Lengyelországban, egy orosz zsidó ügyvéd és a kor egy elismert lengyel társasági hölgyének a gyermekeként. Furcsa, hogy a szerző azt a tényt, hogy Lempicka félig zsidó származású volt nem említi a könyvben, és ennek okára sem ad magyarázatot, bár az összes közvetlen szülői szálat felvillantja a mű elején.
A történet tehát Moszkvában kezdődik, ahonnan rendszeresen jár nagymamájával Velencébe, ott szeret bele a festészetbe és készíti első rajzait. Később Szentpétervárra költöztek, ahová apja már nem követte őket, anyja és nagyanyja nevelte. Tanulmányait egy svájci lányiskolában folytatta, majd egy báli szezonban megismerkedik élete szerelmével, Tadeusz-sal, aki a könyvben egy nőcsábászként jelenik meg.
1917-ben már megszületett lányuk, Kizette, amikor is a forradalom lelkes hívei megkezdik a régi rezsim képviselőinek módszeres üldözését és bebörtönzését. A szerző ebben a részben olyan elemi erővel és tűélesen ábrázolja azt a pusztítást, amit a bolsevikok véghezvittek, hogy szinte filmszerűen jelenik meg a durvaság, a kegyetlenség az olvasó előtt.
Házukat kisajátítják, anyja és testvére külföldre szöknek. Tadeuszt rendszer ellenes szervezkedés miatt a lenini titkosrendőrség, a Cseka, letartóztatja és csak évekkel később követte Lempickát Párizsba. Kalandos körülmények között, de végül megszökik Szovjet-Oroszországból, majd csatlakozik anyjához és testvéréhez a francia fővárosban.
Párizsban először kopp, aztán hopp, majd Woody Allen
Az 1920-as évek legelején vagyunk, és végig követjük, amint a nincstelenségben félig-meddig autodidakta módon fejleszti ki Tamara egyedi, az art decóba oltott kubizmust izgalmasan ötvöző stílusát. Egy idő után képei – elsősorban portréi – keresettek lesznek és a ’20-as évek közepére a párizsi művészvilág már a tenyerén hordozza és isteníti. Férje ezekben az időkben érkezik meg, miután kiszabadult az orosz fogságból.
Tamara azonban már belevetette magát Párizs dekadens, mindent beszippantó
művészvilágába és folytat csapodár kapcsolatokat férfiakkal és nőkkel, pezsgő és kokainmámorban.
Lányát gyakorlatilag anyja neveli.
Ezt az egész világot úgy lehet a leginkább megérteni, ahogyan az visszaköszön a Woody Allen rendezte Éjfélkor Párizsban című 2011-es romantikus vígjátékban. A lényeg annyi, hogy az amerikai főhős párizsi családi látogatásakor az éjjeli sétái során időutazáson vesz részt, méghozzá az 1920-as évek művészvilágában. Ugyanazok a figurák jelennek meg a filmben, akik egykoron Lempicka társasági köréhez is tartoztak: Gertrud Stein, Jean Cocteau, Ernest Hemingway, Josephine Baker, Pablo Picasso, Cole Porter, F. Scott Fitzgerald.
Lempicka világa olyannyira dekadens és erkölcstelen, hogy talán csak a másik akkori kulturális központtal lehet párhuzamba állítani és ez nem más, mint a weimari köztársaság Berlinje, amelynek közkedvelt “sztárjai” – például Marlene Dietrich – át meg átruccanak a francia művészvilághoz. Nem véletlen, hogy ilyen pörgés eredményeként nagy szerelme, Tadeusz, elhagyja és egy lengyel milliomosnővel kezd új életet Varsóban.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!