2021. szeptember 24., péntekMa Gellért napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 356,00 Ft | USD: 303,00 Ft | CHF: 328,00 Ft
2021.09.24. Gellért Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 356,00 Ft | USD: 303,00 Ft | CHF: 328,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Az élet nagy kérdései pultnak támaszkodva dőlnek el, azért van a pult

Hirdetés

Az élet nagy kérdései pultnak támaszkodva dőlnek el, azért van a pult

Képzeljünk el egy hosszú, emberektől zsúfolt bárpultot, próbáljunk valahogy oldalazva befurakodni közéjük, és ha sikerül a pultos figyelmét magunkra irányítani, rendeljünk egy pohár bort, mondjuk vöröset.

Ha Spanyolországban vagyunk, a világ legtermészetesebb dolga, hogy többtucatnyi jobbnál jobb vörösből válogathatunk. Ha nem látszik rajtunk, hogy turisták vagyunk, azt is megúszhatjuk, hogy a bártender sangríát ajánljon, sőt egy gyors összekacsintás után azt is megtudhatjuk, hogy a sangría, vagyis szó szerint „érvágás” kizárólag turistáknak fenntartott ital, nomen est omen. Bár később, amikor már több pohár bor elfogy, bevallja, hogy ha már sangría, akkor is csak házi készítésű, és ha valamikor ivott is, azt is csak otthon, az anyja receptje szerint. Ez a mi képzeletbeli bártenderünk minden egyes pohár bort lefed egy kis falatkával, egy „tapával”, fedővel, hogy a szomjas muslincák ne fulladjanak bele a pohárba, ezzel demonstrálva a legegyszerűbb módon a tapasz eredetét.

Tapagria étterem Budapesten

Tapagria étterem Budapesten

Hirdetés

Fotó: Vajda Pierre

Persze manapság némelyikkel már nem sikerülne lefedni egy poharat, de egy szelet sonka vagy egy tenyérnyi tálkán egy sonkás krokett ma is felkerülhet a pohárra. Lényeg, hogy most már tudjuk, mi a tapa célja, sőt azt is megtudhatjuk, hogy egy-egy ilyen pohárfedőt ingyért adtak, hogy ösztönözzék a borfogyasztást – milyen szép szokás, kár, hogy mára ennek nyoma sincs.

A budapesti Tapagria jellemző vendégcsalogató kreatív szóösszetétel, találóbban aligha sikerülhet meghatározni egy hely karakterét, célját, tartalmát. Egy tapaszbár eddigi tapasztalataim szerint a legritkább esetben kelt steril benyomást, még üresen sem. Ez az Andrássy úti teraszos üzlet a valamikori Trojka presszó helyén – te jó szagú úristen, hát volna mit mesélni –, szóval hiába az erőteljes spanyol közhelyek látványelemként való használata, mint bikaviadal, vörös bika, kerámiák meg efélék, mégis kissé lelketlennek tűnik az egész, tiszta, talán még funkcionális is, de éppen a rendezettsége az, ami hűvössé, unalmassá teszi.

Ahány tapaszbárban jártam – csak Sevillában és Barcelonában voltam több tucatban –, mindegyikben kaotikus állapotok uralkodtak, mégis valamilyen átlátható rendszerben működtek, káosz ide vagy oda, jószerivel az a káosz, amin mégis úrrá lesz a józan ész, meg néhány, még érvényben lévő civilizációs beidegződés. De egyiket sem mondhatnám folklorisztikusan negédes helyszínnek, inkább leharcolt csatatereknek, ahol ha sikerül egy falatot összeszedni, azt gyorsan be kell tuszkolni az arcunkba, és máris újabb rohamot indítani a következőért, mert az élet harc, nem lehet lustán elterpeszkedni, és várni a sült galambra, mert az bizony nem jön, csak ha megküzdünk érte, és ez így van rendjén.

A magyar virtus más, a szokások is mások, mi leülünk egy asztalhoz, gondosan áttanulmányozzuk az étlapot, nem úgy, mint egy átlagos tapaszbárban, ahol szinte minden szem előtt van, látványkonyhában készülnek a falatok, állandó a sürgés-forgás, és ez jelentős mértékben fokozza a fogyasztói kedvet. Az étlapos, felszolgálós verzió lustább, átgondoltabb, bár kétségtelen, hogy kényelmesebb, csak a saját, velünk hozott társasággal kvaterkázunk, nem úgy, mint amikor a pultnál állva minden hozzánk közel álló a társunkká válik.

(A régi talponállókban alakult ki hasonló helyzet, ahol mindenki mindenkivel, mert a bor, ha rossz lőre is, összeboronálja még az ősellenségeket is, ezért tudott szót érteni a három per hármas ügynök Horthy volt pilótájával: a haza szeretete összehozta őket, na meg a kénes sav.)

Az élet nagy kérdései mindig a pultnak támaszkodva dőlnek el, azért van ott a pult

Visszatérve a látványkonyhához: a tapaszozás éppen hogy a legkevésbé ceremoniális, asztalnál végzett tevékenység, nem egy leülős, hosszú vacsora, éppen a falatok változatossága, mérete adja, hogy közel tucatnyifélét kóstolhatunk, akár mindegyikhez más bort ihatunk, és ennek megfelelően nyílnak meg a szívek, a szájak, és buggyannak elő életvallomások – ezért érdemes tapaszozni.

Baráti körben sincs másképpen, különösen ha összeszokott csapat csapatja. Vörösbor mindenképpen, amiből itt igen figyelemre méltó kínálat van rendkívül kedvező áron. Már ezért is érdemes idejönni, ezenkívül mellénk szegődött egy igencsak felkészült cicerone, aki szépen, ügyesen terelgetett minket a helyes irányba. Nehogy bármit is kihagyjunk. Profi felszolgálót fogtunk ki. Nagy kincs.

Az étlapon egy keretes szekcióban hagyományos magyar ételek sorakoznak, csak néhány, gondolva a betérő turistákra. Mi azt kihagyjuk, és nekiugrunk a tapaszoknak. Közismertebb, zömében kommerszebb tapaszok szerepelnek az étlapon. Válogatott sonkák. Empanada. Krokettek. Szardella. Padron.

A padron ráncosra sütve, nagy szemű sóval, ahogy kell.

A pan amb tomáquet, amely egy katalán étel, bruschettának is mondhatnánk, de nem mondjuk, csak emlékeztetőül, mert az olasz verzió ismertebb Magyarországon. Más néven pan tumaca, eddigi tapasztalataim szerint ez egy szelet kenyér, amelyet egy félbevágott paradicsommal bedörzsölnek, persze a kenyér fokhagymás. A kenyér érdes felülete magába szívja a paradicsomot, szinte átitatja. Itt apró kockára vágott paradicsom van a kenyéren, ahogy az említett olasz verzióban. Átlagos készítmény, kicsit vizes a paradicsom, közepes minőségű a kenyér.

Marinált boquerones: apró európai szardella, születetten barna színű a húsa, de megtisztítják, aminek az első fázisa, hogy sós vízben áztatják, majd ezek után marinálják borecetben és olívaolajban. Alapvetően a borecettől fehéredik ki. Fokhagyma, kapribogyó és petrezselyem zöldje jár hozzá, akkor az igazi.

<img id="kep_szerkfoto_image_39774029" […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/degusztator/2021/09/13/az-elet-nagy-kerdesei-pultnak-tamaszkodva-dolnek-el-azert-van-a-pult/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Ebben nincsen semmi flanc, csak három akkord, vidámság és lendület

Ebben nincsen semmi flanc, csak három akkord, vidámság és lendület

Elkészült legújabb klipjével az egri punk-rock banda, a The Wallkids. A Hiába futsz! című dal vizuális …