Bak Imre művészetére az elmúlt években kiemelt nemzetközi figyelem irányult: festményei a közelmúltban a londoni Tate és a New York-i Metropolitan Museum gyűjteményébe kerültek, művészetéről fontos áttekintést adott Hajdu István monográfiája (2003) és a Paksi Képtár Aktuális időtlen. Egy életmű rétegei című tárlata (2016).
Életművének közelmúltbeli korszakairól azonban (a 2003-as monográfia megjelenése óta) nem született áttekintés. A balatonfüredi tárlat ezt a hiányt igyekszik pótolni.
amely egyszerre utal a formák helyzetére, az életmű (át)alakulása során létrejövő újabb és újabb konstellációkra, illetve azokra az egzisztenciális helyzetekre, amelyek a változást motiválták.
Az utolsó tárlat a halála előtt
Bak Imre a magyarországi neoavantgárd legfontosabb alkotói közé tartozott, életművét szinte a kezdetektől meghatározta a hard-edge festészetből kiinduló geometrikus képalkotás. Lépésről lépésre haladva keretezte újra és értelmezte át következetes gondolatmenetként kibomló festészetét, a hatvanas években a festészet utáni absztrakció (post painterly abstraction), a hetvenes években a konceptuális művészet, később pedig egy posztmodern képiség kontextusában, írja Fehér Dávid művészettörténész, a kiállítás […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!