Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Fekete Vince nem szereti az általánosítást, amikor azt mondják, hogy a székelyföldi költőnek csak Székelyföldről kell írnia. „Idegesít a székelyeskedés, amellyel sokszor élnek, visszaélnek.” A József Attila-díjas költő erről Gyönyörű apokalipszis című új kötetének bemutatóján beszélt. A budapesti Magvető Caféban megrendezett eseményen széles közönség előtt Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője kérdezte.
A fentebb leírtakkal Feketét abszolút nem lehet „vádolni”, még akkor sem, ha új kötetének történetei túlnyomó részben abból a környezetből merítkeznek. Ez azért érdekes, mert a költő is azt hitte, hogy a 2019-ben megjelent Vargaváros című kötetében már mindent kiírt magából, ami a szülőhelyéhez és Erdélyhez köti.
„Az otthon, Sepsiszentgyörgy, Erdély, a beszédmódok, az akcentusok most mégis hangsúlyosan jelen vannak. Korábban azt gondoltam, hogy a világ megélhető és belátható Kézdiszentkeresztről, a szülőfalumból, éppúgy, mint bármelyik nagyvárosból, mint London, Párizs vagy Budapest. Most ez megváltozott, ugyanúgy belátható, de másképp” – fogalmazott a Székelyföld folyóirat szerkesztője.
Mindig a határon billegett
Fekete Vince a Magvető Kiadó gondozásában megjelent verseskötetét padlózással állította össze. Bár sejtettük, de hamar kiderült, mire gondol a költő. Az összegyűlt verseket kinyomtatta, a tornác padlójára rakta, valamilyen nehezékkel rögzítette, némelyiket almával, és elkezdett járkálni köztük. Így dolgozott, így nemcsak vízszintesen látta maga előtt, mint az elkészült könyvben, hanem átlósan is.
A kötet négy ciklusból áll, a Talponállóban sok beszélő van, ahogy írta, újabb és újabb hangok jelentek meg benne. És azt is megtudtuk, mint fogalmazott. „Mindenik kötetemnek köze van a számmisztikához. A prímszámok mindenikben el vannak rejtve.” Ennek kapcsán szóba került, hogy az iskolában nem ő volt a matekórák sztárja. Egytől tízig osztályozták őket, ő általában négyeseket kapott. „Mindig a határon billegtem.”
Miközben az O., a Jószerencse, az Erdéj és a Búcsú – Talponálló (19) verseket a szerző előadásában hallgattuk, egyből feltűnt, hogy
a poétika bravúros, a rímek váratlan módon jöttek, olyankor érkeztek, amikor nem számítottunk rá, de nem könnyű olvasni.
Ami azért meglepő, mert kiváló ritmusban megírt versekről van szó, mégis […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!