Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Vajon mennyire kell utálni valakit ahhoz, hogy belé szeressünk? Persze most azt gondolják, hogy ennél közhelyesebb kérdést fel sem lehetne tenni, miközben a vonzás és a taszítás törvényeit figyelve az élet rendre elénk hordja a valóságot. Mert most mindenki tegye a szívére a kezét, nézzen magába, és ne féljen bevallani, hogy ismeri a két fontos mondást:
- az ellentétek vonzzák egymást,
- hasonló a hasonlónak örül.
Első hallásra mindezt hihetnénk nettó fizikának és kémiának, ám mindez igaz a szív törvényeire, a lélek dolgaira is. Csak észre kell venni. Csak nem kell félni fel- és beismerni. Csak nem kell ellenállni. Hiszen az életben minden dolognak csak akkor van értelme, ha azok megtörténnek, ha azokat megéljük. S ha mindig minden mással történik meg, nem velünk, akkor lehet, nem is élünk igazán.
Felnőttek, mégis kamaszok
A szomszéd ajtó című Fabrice Roger-Lacan-színdarabban is ez esik meg a nővel és a férfival: a dolgok velük megtörténnek. Miközben észre sem vették, hogy sorsuk fonala már régen egymásba gabalyodott.
A nő pszichológus, a férfi joghurtot reklámoz. Nincsen bennük semmi közös, kivéve három dolog. Szomszédok, ötvenesek, magányosak. Élik az életüket, pontosabban élnék, ha nem futnának össze folyton a lépcsőházban, a lift előtt.
Naszlady Éva rendező nagyon pontosan rámutat ezeknek az el- és kikerülhetetlen találkozásoknak a jelentőségére. Egyetlen pillanatra sem hagyja, hogy bárki is azt képzelje, ebből a szomszédi iszonyból – merthogy a nő és a férfi láthatóan úgy viselkedik, mintha két külön világban élne, még a pártszimpátiájuk is eltér, a nő jobb-, a férfi baloldali – ne lehetne bármiféle viszony. Ehhez viszont nem csupán az ajtók előtti találkozási pontokra van szükség, hanem lelkiekre is.
Annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert a
- nő magabiztos, tudatos, fegyelmezett, energikus pszihológus létére is sebezhető, okos, intelligens, vágyakkal teli,
- a férfi pedig nem kocka reklámszakember, bár tud nagyon nyers lenni, ironikus, mégis humoros, és tele van kételyekkel.
Két felnőtt, érett ember vívódását látjuk, akik pillanatok alatt, a szemünk előtt válnak kamaszosan őszintévé, képesek olyat is egymás fejéhez vágni, amit talán nem kellene; máskor meg leplezetlenül kifejezik, kimondják azt, amire szívük mélyén vágynak, s ha szavakkal elsőre nem képesek mindent pontosan megfogalmazni, a testbeszédük mindent elárul.
Eleve elrendeltetett
Alighanem ebben rejlik A szomszéd ajtó romantikus történet ereje, mert itt senki sem alibizik. Sem a szerző, sem a rendező, sem a dramarturg (Karácsony Ágnes), sem a díszlettervezők (Szalai József, Hatvani Mónika). A párbeszédek pontosak, egymás szavába vágnak, a másik érzelmeire, gondolataira reagálnak, összebújnak, átszövik, kiegészítik egymást, mindent kifejeznek és elmondanak. A színpadi kép, az egymással szemben álló két, lap nélküli ajtókeret, a néhány bútorral jelzett szoba pedig folyton egymás felé tereli a két szomszédot, így akkor sem tudnák elkerülni egymást, ha akarnák.
Fókuszban van itt minden: tér és történet.
Ebben a színdarabban minden pontosan olyan, mint az életben. Vagy ahogyan az életben lennie kellene. Akkor talán nem élne ennyi magányos ember ezen a bolygón. Mert hiába vannak a társkereső oldalak, a nő és a férfi is próbálkozik, az algoritmusoktól várják az egyezés élményét. És lehet, hogy a vonzás és taszítás törvénye statisztikailag kimutatható, a szívráta együttállásának százalékosan magas aránya pedig elhozza a magány időszakának végét, a boldogság mégsem a monitorok kijelzőjén születik. Hanem lehet, hogy éppen két ajtó között, egy lift előtt, egy-egy kimondott szóban, elkapott pillantásban, kételyben és sebezhetőségben.
Auksz Éva a nő szerepében pontosan olyan, amilyen a munkájának, mások lelki gondjainak megoldására felesküdött pszichológus. Sebezhetetlennek mutatja magát, minden helyzetre felkészült terapeutának, csak éppen a nyers modorával és szókimondásával törtető szomszéddal nem tud mit kezdeni, hiszen mégsem a páciense, pedig tud neki olyanokat mondani, amivel lényegében mégis diagnosztizálja a férfit. Esendő nő ő, akinek szinte mindenkinek a nyűgét és baját meg kellene értenie, és utat mutatnia, kiutat a gondjaiból, ám neki vagy rajta ugyan ki segít. Hiszen neki is vannak vágyai, elképzelése a normális életről, csak ezekkel eddig nem sokat törődött. Úgy igazán.
Őze Áron a férfi szerepében olyan marketingest-reklámost alakít, aki […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!