2021. augusztus 2., hétfőMa Lehel napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 356,00 Ft | USD: 300,00 Ft | CHF: 331,00 Ft
2021.08.02. Lehel Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 356,00 Ft | USD: 300,00 Ft | CHF: 331,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Amikor Isten arca elsötétül: szexuális ragadozók az egyházban

Hirdetés

Amikor Isten arca elsötétül: szexuális ragadozók az egyházban

Még meg sem jelent a könyve, amikor már támadások érték. Feltűnt, hogy míg jobbról kapja a támadásokat, addig a könyv méltatása inkább balról érkezik. Ön szerint nem az lenne inkább a jó, ha erről a témáról úgy folyna a vita, hogy a véleményeket ne a politikai oldalakhoz való tartozás határozza meg?

Sokszor elmondtam: nem szeretném, ha ez szekértáboros témává válna. Annak, hogy gyerekekkel szemben szexuális visszaélés történik, minden oldalnak kell, hogy fájjon. Ez nem lehet politikai kérdés. Elég aktív vagyok a közösségi hálón, ott is arra próbáltam inspirálni a jobboldali sajtót, sőt, az egyházi sajtót is, hogy foglalkozzanak a súlyának megfelelő módon az üggyel. A német, az osztrák és a svájci egyházi sajtóban is megjelent a hír arról , hogy megjelent a könyvem. Ha ott van érdeklődés iránta, akkor érthetetlen, hogy itthon miért nincs.

Vajon mi lehet az oka annak , hogy még meg sem jelent a könyv, megelőző csapásként támadták miatta? Az lehet az ok, hogy sokan a papok által a gyerekek ellen elkövetett szexuális visszaélések témáját az egyház elleni támadásként fogják fel?

Hirdetés

Ha a kelet-közép-európai- és nyugat-európai országok egyházait nézzük, vannak közös és nyilván vannak specifikus sajátosságok, ami jellemző rájuk. Ami közös, az az, hogy az egyházon belüli szexuális visszaélések feltárása első reakcióként mindig azt váltotta ki, hogy ez támadás az egyház ellen. Ez történt az angolszász területen is, ahol korábban indult meg a tisztulási folyamat: Ausztráliában az 1980-as években, az USA-ban, illetve Írországban az 1990-es években, majd a német nyelvterületen. Mindenütt ez volt az első – természetes – reakció.

A könyvemet most Ausztriában, Németországban és Svájcban is örömmel fogadták, ennek az oka az a húsz-harminc évnyi előny, amivel ott ebben a témában előttünk járnak. Ott már értik a problémát, nagyon sok áldozattal találkoztak, évtizedekkel ezelőtt kidolgozták azokat a koncepciókat, amelyek alapján intézményeket működtetnek akár a prevenció területén, akár az áldozatoknak okozott kár jóvátételén. Például a Grazban létrehozott Áldozatvédelmi Intézet mintegy 30 millió eurót fizetett ki az áldozatoknak csak a graz-seckaui egyházmegye területén. Nálunk most kezdtük a változtatást, ezért természetesnek is érzem, hogy az egyház belülről így reagál.

Klaus Mertes, aki a könyvemnek az egyik előszavát írta, az egyházon belüli szexuális visszaélések ikonikus német feltárója el is mondta nekem, hogy ha ebbe belekezdek, számoljak azzal, hogy ezt „a saját fészkébe piszkít” címkét nem lehet elkerülni, mert ez egy önvédelmi mechanizmus. Ez valahol érthető is, hiszen az intézmény problémáját tárja fel ez a könyv, és a tisztulás folyamata fájdalommal jár.

Ez a folyamat Magyarországon is elindult a katolikus egyházban másfél évvel ezelőtt – és most az ön könyvének is köszönhetően erőteljesebben folytatódhat. Korábban nem nagyon volt példa arra, hogy valaki ezzel a kényes témával – ilyen mélyre hatóan – foglalkozott volna.

Urfi Péter újságíró foglalkozott vele, oknyomozó cikkeket írt.

Igen, de ő egy konkrét ügy feltárását végezte el újságírói eszközökkel. Az egyházon belül volt példa ilyen jellegű feltáró munkára?

Példaértékű, nagyon jó feltárás történt egyházon belül egy pannonhalmi ügyben. Amikor kiderült, bevonták a sajtót is, rögtön megindult az ügy kommunikációja.

perintfalvi rita-3

Fotó: Gombkötő Emma / Index

Egyetért azzal, hogy a gyermekeket érintő szexuális visszaélések a katolikus egyházon belül sem fordulhatott elő nagyobb arányban, mint más intézményekben? Azért abban talán biztosak lehetünk, hogy e tekintetben nem az egyházban vannak a legnagyobb veszélynek kitéve a gyerekek. Azok akik a rendszerváltás előtt – a pártállami rezsim idején – üldöztetést, vagy hátrányos megkülönböztetést szenvedtek el a vallásos hitük miatt, valóban nagyon érzékenyen reagálnak, az egyház elleni támadásként élik meg, ha a papok által elkövetett abúzusok miatt olyan kép alakul ki az egyházról, hogy ez ott általános jelenség. Erről mit gondol?

Az, hogy nálunk az egyházat üldözték, és ez a negyven éves kommunista hordalék, máig ható nyomot, feldolgozatlan traumát hagyott maga után, ez is teljesen természetes, szerintem ez erősíti a védekező folyamatot. Az egyházakban mindenhol ott van ez a „védjük meg a várat” mentalitás. Hans Zollner, a Pápai Gergely Egyetemen működő Gyermekvédelmi Központ vezetője szerint nem helyes az a mentalitás, hogy védjük meg ezt a várat, és ne engedjük kiszivárogni az ügyeket, mert úgy gondoljuk, hogy a kiszivárgó dolgok, azok botrányként jelennek meg, és ezek ártanak nekünk. Mert valójában ez nem így van. Ha az egyház őszintén és nyíltan kommunikál és azt retorikát választja, hogy vannak ilyen problémáink, de nagyon sajnáljuk, és mindent meg fogunk tenni, hogy ezt felszámoljuk, akkor válik hitelessé. Mert hiába próbálja titkolni ezeket a történeteket, ezek ki fognak szivárogni. És ez hitelvesztéssel jár.

A baloldali liberális médiából, akik engem eddig megkérdeztek, nem érzem úgy, hogy ezekből a beszélgetésekből – bármilyen szempontból is – túlzó megfogalmazások születtek volna, mert ezekre az interjúkra nagyon odafigyeltem. Nagyon árnyaltan, nagy szakmai megfontoltsággal adtam az összes interjút, és mindenhol hangsúlyoztam, hogy se az áldozatok, sem pedig én nem az egyház lejáratására törekszünk. A munkámnak a tisztulás a célja, és az, hogy a probléma valódi súlyát az áldozatok szenvedéstörténeteinek megismerésén keresztül végre megértsük. És hogy megértsük azt is, hogy az egyháznak – ahogy egyetlen intézmények sem – érdeke ennek a problémának az őszinte feltárása, ezért van szükség egyfajta külső, társadalmi nyomásra.

Szerintem arra van szükség, hogy a hívő emberek ezt egy belső lelkiismereti megszólítottságnak érezzék, és tudatosuljon bennük, hogy most nekik is beszélniük kellene a vallási közösségükben ezekről a dolgokról, és hogy jobban oda kellene figyelni azokra a gyerekekre, akiket éppen az egyházi iskolákban érhet veszély, tehát próbálom ezt inspirálni.

Miért van kétszeresen kiszolgáltatott helyzetben az a gyermek, akit egy pap használ ki szexuálisan, összehasonlítva például egy pszichológussal, akit egy gyerek ugyanúgy képes a bizalmába fogadni, mint a lelki vezetőjét?

Azért, mert itt a lelki és a testi trauma mellett megjelenik a spirituális trauma is, ami nagyon mély megsebzettséget okoz. Ezt a már említett Hans Zollner fogalmazta meg úgy, hogy ilyenkor „az Isten arca sötétül el”, mert ezeket az embereket a hit utáni vágy, az Isten utáni vágy viszi az egyházba. Sokszor olyan gyerekekről van szó, akiket lehet, hogy otthon nem is szeretnek igazán, lehet, hogy izolált helyzetben vannak, lehet, hogy magukat nem szeretik kellőképpen. Annak, hogy kiből lesz áldozat, mindig van valami oka. A gyerek a papban vagy lelkészben mélyen megbízik, ennek oka az, nem egyszerű embernek tekinti, mint amilyen például egy pszichológus, vagy egy orvos, hanem Isten képviselőjeként tekint rá.

A keresztény tanítás szerint Krisztus képmását jeleníti meg a pap. Ezért megbízik benne, mert ő nem tehet rosszat, nem gondolhat rosszat, nem akarhat rosszat. És ez a bizalmi viszony törik meg, ennek lesz olyan hosszú távú traumája, hogy a gyermek végtelenül elárultnak érzi magát. És nyilván kettétörhet az Istennel való kapcsolata is.

Gondoljunk bele egy gyereknek az életébe, például az egyik kislány történetébe, aki azért kereste meg a papot, mert tizenéves korában két fiú megerőszakolta, és ezt nem merte elmondania szüleinek. Nagyon hagyományos konzervatív közegű volt a család, és a kislány úgy érezte, úgy gondolta, ha elmondja a szüleinek, mi történt vele, ráfognák, hogy az ő hibája volt, ezért csak a papnak mondta el. És ez a pap megérezte benne azt a potenciális áldozatot, mint mikor egy vérző testet bedobnak a tengerbe, akire cápa ráúszhat, és végül ő lett a bántalmazója egy hosszú, sokéves szexuálisan visszaélő viszonyban. Menyire döbbenetes, hogy a gyerek a legmélyebb bizalommal volt a pap iránt, aki ezzel élt vissza. És ez lány azért fogadott neki szót, mert őt engedelmességre nevelték.

Ez megint a mi keresztény gondolkodásunkból következik, hogy engedelmességre neveljük a gyerekeinket. Ez rendben is van, de meg kell tanítani nekik azt is, hogy meg tudják húzni a határt, hogy felismerjék, amikor rosszat kér tőlük egy autoriter személy. Vagyis meg kell tanítani, hogy a feltétlen engedelmesség rendkívül veszélyes.

perintfalvi rita-2

Fotó: Gombkötő Emma / Index

De egy tizenéves gyerek biztos, hogy képes […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2021/06/27/amikor-isten-arca-is-elsotetul/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Váradi Józseffel kóstoljuk a díjnyertes borait

Váradi Józseffel kóstoljuk a díjnyertes borait

A Juliet Victor Winery egy Platinum- és két Gold-elismeréssel tért haza a Decanter World Wine Award …